Van lelki betegség és van testi betegség. Ha fáj a lelkünk, érezzük. Ha fáj a testünk, azt is érezzük.
A hétköznapi pszichológiából pedig azt is tudhatjuk, hogy lelki bajaink megbetegíthetik a testet. Ezek a gondolatok utalnak a test és lélek mesterséges elkülönítésére és a kettő közötti kölcsönhatásokkal operál.
A valóságban ez a kapcsolatrendszer sokkal összetettebb. A pszichoneuroimmunológia (már a megnevezés sem semmi :)) egy jobban kidolgozott modell, foglalkozik az immunológiailag érintett és közvetített betegségek kialakulásának és lefolyásának pszichoszociális okaival és következményeivel illetve az ilyen típusú betegségek mögött meghúzódó biológiai mechanizmusok feltárásával.
Leegyszerűsítve: azt gondoljuk, hogy a pszichológiai jellemzők az idegrendszer és az immunrendszer közötti közvetlen (idegi) és közvetett (hormonális) kapcsolatok révén módosítják az immunrendszer működését, ezzel befolyásolva a betegségre való hajlamot. Ez nem jelent egyszerű ok-okozati viszonyt. A hétköznapokban sokszor halljuk, hogy ez vagy az a pszichés probléma ilyen vagy olyan betegséget okoz. Ez nem ilyen egyszerű. A pszichés működés az idegrendszerre való hatása révén az immunrendszert is befolyásolja. Ha ez negatív hatás, akkor csökken az immunrendszer vagyis a szervezet védekezőképességének ereje, így könnyebben vagy gyorsabban kialakulhat a szervezetben genetikai hajlamosítótényezők alapján ilyen vagy olyan betegség. Egyszerű példa: volt egy ismerősöm, aki vizsgaidőszakban mindig náthás lett. Télen is és nyáron is. A vizsgdrukk csökkentette a szervezete védekezőképességét és azonnal megfázott. Nem lett más problémája, például gyomorbántalmak vagy fejfájás stb. Egyszerűen megfázott. De azt törvényszerűen.
Amennyiben a pszichés állapot és az idegrendszer pozitív hatást gyakorol, akkor erősödik az immunrendszer és jellemzően nem alakul ki a betegség akkor sem, ha van genetikai hajlamosító tényező. Illetve, ha a szervezet már valamilyen betegségben szenved, akkor a pszichés hatásokon keresztül az immunrendszer erősíthető és a szervezet sikeresen le tudja győzni a betegséget. Egyik legismertebb mondásunk erre: “A nevetés gyógyít!”.
A pszichés állapot és testünk egészségi állapota, kondíciója ilyen - egyébként igen szoros – kapcsolatban van egymással. A nyugati orvoslás gyakorlata jellemzően elfelejti a pszichés tényezők – láthatóan – nagyon fontos szerepét a betegségek kialakulásában illetve gyógyításában. A háziorvos nem szokta megkérdezni Margit nénit, hogy vajon stresszelt-e egy kicsit mostanában az unokák egyetemi vizsgái miatt vagy, hogy nem szorong-e egy kicsit a vasárnapi túróslepény miatt. :) Persze nem akarom elviccelni, nagyon is komolyan kell vennünk, hogy test és lélek egy egység és egységként működnek.
A másik irányt is hajlamosak vagyunk elfelejteni. A test megbetegedése változásokat okozhat a pszichés működésben. Vagy azonnalit vagy utólag. Nem kell rögtön a legsúlyosabb esetre gondolnunk, elég akár egy súlyos aknéra gondolnunk tinédzserek esetén. Nem meglepő, hogy visszahúzódó, gátlásos kamaszt eredményezhet egy ilyen szimpla bőrprobléma.
A betegség elmúltával is előfordulhat pszichés változás. Legismertebbként említhetjük a poszttraumás hatást. Van negatív hatás, amikor a betegség kiújulásától való félelem eredményezhet kóros viselkedésváltozást. Például kényszeres kézmosást. Pozitív hatás a poszttaumás fejlődés, amikor egy életveszélyes betegségből, balesetből való felépülést követően megváltozik a személy életfilozófiája, értékrendje és ezzel együtt a viselkedése is.
Láthatjuk tehát, hogy a test-lélek egysége a betegségek kialakulásában, gyógyításában összetett rendszert alkot, amelyet érdemes részletesebben is megvizsgálnunk. A következő cikkben az egyik legizgalmasabb témával jönnék, a pszichoszomatikus betegségekkel. Két hét múlva találkozunk. Addig is nevessetek sokat, mert influenzajárvány van! :)