Ha valaki nagyon szorgalmasan – éjjel-nappal – dolgozik azt nagyon is megbecsüljük és elismerést vív ki. Sőt a fogyasztói társadalomban trendi és menő dolog 10-14 órás munkanapokat tartani, sőt hétvégén is dolgozni. Ehhez még a munkahelyünkre sem kell bemenni hiszen a laptop, tablet, mobiltelefon bárhová magunkkal vihető. Sokat kell keresgélnünk még a mi kis országunkban is, hogy találjunk pár négyzetméternyi helyet, ahol nincs térerő, lefedettség, internet hozzáférés.
Az elvárások is ebbe az irányba változnak. A munkáltatók elvárják tőlünk a tulajdonosi szemléletet, a komoly áldozatvállalást a munkánkban elvégzendő feladatok megoldásáért. A lelkes, szorgalmas, magánéletét a munkahelyi kötelezettségek mögé soroló munkavállaló még nagyon sok helyen kívánatos.
A napjainkra jellemző munkahelyi környezet sem segít. Sok a bizonytalanság, főnökök jönnek-mennek, a kollégák kicserélődnek. Új feladatok, más elvárások, nagy sebességgel változó munkahelyi követelményrendszerek. A munkahely megtartásáért sokat kell küzdeni. Gyakori a rivalizálás, pályázatokat kell benyújtani s megnyerni, hogy jobb pozícióba kerülhessünk vagy akár megtarthassuk a jelenlegit.
A munkaalkoholistának a munka a legfontosabb. Ezt biztosan kijelenthetjük. Abban azonban már van különbség, hogy miért válik ilyen fontossá a munka.
Van az úgynevezett rajongó munkaalkoholista, aki azért válik a munka rabjává, mert olyan örömöt okoz neki, amelyet más tevékenységből nem tud megkapni. Ő határozottan élvezi azt az időt,amit munkával tölt.
A másik típus a szorongó munkaalkoholista. Ő nem élvezi a munkavégzést, de fél, sőt retteg attól, hogy valamit nem végez el, nem végez el jól vagy egy munkát más kap meg és Ő így hátrányba kerülhet. Ez a fajta félelem állandósult szorongássá válik, amit csak úgy tud csökkenteni, hogy folyamatosan a munkája van a középpontban, így biztosítva azt, hogy mindent időben és kiváló minőségben tud elvégezni.
A pozitív visszajelzés, mint megerősítő tényező azonban mindkét típusnál megtalálható. Ahogyan már említettem a személyiségjellemzők közül a kisebbségi érzés, önértékelési probléma megléte valószínűsíti a munkafüggőség megjelenését. Hogy miért?
A világunk bonyolult és sokszor kiszámíthatatlan. Míg a magánéletben, társasági életben, szociális kapcsolatokban kevés a szabályszerűség, addig egy munkahely viszonylag egyszerű struktúra. Még a manapság jellemző mátrixszervezetekben is könnyen felrajzolhatók a relációk. Vezető, kollégák, beosztottak. Ki, mit vár el. Mit kell teljesítenünk, mikorra stb. A gondosan, jó minőségben elvégzett munkáért pedig megérkezik a pozitív visszajelzés. A magánéletben ez már közel sem ilyen egyszerű, de ezzel majd a párkapcsolati rovatban foglalkozom többet. :)
Ezenkívül talán ez az egyetlen függőség, amire még “biztatni” is szoktak, alternatív, terápiás eszközként ajánlják, ha életünk más területén problémák adódnak. “Temetkezz a munkádba, az majd segít elterelni a gondolataidat!” – halljuk sokszor, ha magánéleti problémáink vannak.
Munkahelyi kötelezettségeinkre hivatkozva elkerülhetjük a családi, baráti konfliktusokat. A nemkívánatos családi, társadalmi kötelezettségek elől is könnyű elbújni a munka mögé. Aztán lassan az eszköz céllá válik. Már nem csak kifogás lesz, hanem ténylegesen is fontosabbá válik a munka, mint a családi, baráti, szociális kapcsolataink. Hiszen a munkáért kaphatunk elismerést, de ha mogorván ülünk a nagypapa szülinapján, azért bizony ritkán dícsérnek meg.
Ezek után azért felmerülhet a kérdés, hogy valós probléma egyáltalán a munkaalkoholizmus? Jól elvégezni a munkánkat és ezért megbecsülést, elismerést, akár még - Urambocsá’ – fizetésemelést kapni? Miért olyan nagy baj ez?
Kijelenthetjük, hogy a munkaalkoholizmus komoly probléma. A kérdést inkább úgy kell feltennünk, hogy hogyan azonosíthatjuk a munkamániát. Mi különbezteti meg a szorgalmas, lelkiismeretes munkavállalót a munkafüggőségben szenvedőtől? Különösen nehezíti a felismerését, hogy a munkaalkoholizmus igencsak megbecsült függőség. A munkamániásnak nincs betegségtudata, hiszen a többi függőséggel ellentétben alapvetően nem akadályozza a mindennapi életvitelét, sőt általában sikeressé teszi. A probléma csak hosszú távon észlelhető. A munkamánia elismerést kiváltó függőség ugyan, de a hosszú távon megjelenő követezményei azonban nem pozitívak, sőt! A felismerés másik nehézsége, hogy jól lehet tagadni, indokolni. Hányszor hallhatjuk: “Nem veszélyeztethetem az állásom, hiszen ebből tartom el a családom! ”. De ez csak egy példa. Számtalan magyarázat létezik, s a munkaalkoholista is hasonló a többi függőséggel élőhöz. Mindig meg tudja magyarázni, miért fontos a munka.
Akkor mégis mik azok a tünetek, amelyekből ha több – legalább három – egyidejűleg fennáll, akkor komoly a gyanúja annak, hogy munkafüggőség áll fenn:
- Beszűkülés a munkába: ez nem az egészséges munkára való fókuszáltságot jelenti, hanem teljes belefeledkezést a munkába. Szinte nincs olyan időszak, amikor ne a munkával vagy azzal kapcsolatos dolgokkal foglalkozna. E-mailjeit ellenőrzi a telefonján, prezentációhoz szükséges anyagokat böngész a neten, beszélgetések során is csak a munkájáról tud beszélni stb.
- “Munkairigység”: minden feladatot elvállal,nem delegál,nem ad át még részfeladatokat sem
- Az élet más területeivel nem vagy jóval kevesebbet foglalkozik: a család, baráti kapcsolatok, hobbi stb. elhanyagolása
- Élete más részeinek belekeverése a munkába: sokszor a családot, barátokat is bevonja a munkába
- A munka eltitkolása: hasonlóan más függőségekhez, itt is létezik a “zug-munkavégzés”, amit a telefonok, tabletek remekül segítenek. Hiszen ha valaki megkérdezi, akkor “csak netezek…”
- Kapcsolatok romlása: A munkahely térben és időben is kitágul és így óhatatlanul is a magánélet rovására meg. Mindenkivel előfordulhat, hogy elfelejti, hogy megígérte valakinek,hogy visszahívja és több nap után jut eszébe csak. Ha ez már mindennapos és a feleség/férj/szülő/legjobb barát/barátnő is hiába várja a visszahívást napokon keresztül, akkor az komoly problémát jelent a kapcsolatok fenntartásában.
- Kapcsolódó függőségek: Állandóan dolgozni senki sem bír, mindenkinek kell pihennie, de a munkamániás úgy érzi ezt nem engedheti meg magának. A pihenés helyett jönnek a“doppingszerek”, a cigaretta, alkohol vagy akár a különböző serkentőszerek. A másodlagos függőség a legrosszabb esetben elsődlegessé válik és a helyzet még komolyabbra fordul. Cigaretta, alkohol, drog nélkül a beteg nem fog tudni dolgozni így többszörös függőségbe kerülhet.
- Testi, viselkedésbeli tünetek: Ha nincs pihenésre szánt idő, a test és a lélek is kimerül. Fáradtan nem lehet tökéletes munkát végezni, szorongásos tünetek jelentkezhetnek, amely aztán komoly alvászavarhoz, viselkedéses problémákhoz vezethet.
- A fent felsorolt tünetek, problémák előbb-utóbb állandósult stresszt jelentenek, amely következménye a stressz okozta betegségek gyomorfekély,szív- és érrendszeri megbetegedések valószínű megjelenése.
Ezek után azt hiszem már nem lehet kérdés az, hogy valós probléma-e a munkamánia. Nem a lelkiismeretes,szorgalmas munka ellen ágálok, hanem azért, hogy mindenki meg tudja valósítani a munka és a magánélet egészséges arányát és ezáltal elkerülje a súlyos problémákhoz vezető függőséget. Ezt leginkább úgy lehet megoldani, hogy kritikus önvizsgálatot tartunk és változtatunk az életmódunkon, ha felmerül a munkamánia gyanúja. Legyen időnk és figyelmünk a családra, szociális kapcsolatainkra és magunkra is. Legyen idő pihenni, sportolni, tanulni. Így elkerülhetjük, hogy a munka beszippantson minket.