Saját tapasztalat alapján mély meggyőződéssel állíthatom, hogy a relaxációs imagináció az egyik legjobb dolog a világon. Olyan, mint egy igazi csupacsoki csokitorta. Néha egy kicsit keserűnek érzed, de elolvadsz benne, ahogyan a torta benned. Egy olyan utazás, amit nem lehet és nem is tudsz megtervezni. Itt a képzelet valóban “szárnyal” Veled és oda visz, ahová kell, s olyan útvonalon, amire szükséged van. Ha pedig valaki nem hiszi ezt el nekem vagy szeretné maga is megtapasztalni, akkor azt ajánlom ne hallogassa. S ha egy kicsit addiktív? Ennél nagyobb baj ne legyen, ezt a fajta addikciót megengedem mindenkinek.
Mi is az a relaxációs imagináció?
Az imagináció szó a latin “imago” szóból ered, melynek jelentése: kép, hasonmás, látszat. Ha a szemünket becsukjuk, könnyedén elképzelhetünk bármit, már meg is jelenik. A fantáziálás, a belső képek akaratlagos elképzelése ugyanakkor nem imagináció, mivel a tudatosság hatja át. Ez a legfontosabb, ami tudnunk kell az ábrándozás és az imagináció különbségéről. Amiről az eddigi cikkekben írtam, azok tudatos álmodozások, ábrándozások, az imaginatív – meditatív technikában relaxált állapotban képeket/szimbólumokat “hívunk” vagy inkább “jönnek” elő, s ezzel a pszichés energia kép formájában jelenik meg. A felszínre hozott képek és az általuk indukált érzések indítanak el bennünk egy – már tudatos– átgondolást, az átélt élmények kiértékelését.
Az imagináció tehát nem egy felszínes képzettevékenység. Nagyon fontos, hogy nem szabad a valósággal sem szembeállítani, s azt mondani, hogy ami imagináció, az nem valóság. Az imagináció valóság, a tudattalanunk valósága, amelyhez ezzel a technikával juthatunk el. Le kell választani a szónak a ,,fantázia" jelentését is, s bár van köze a fantáziának az imaginációhoz, ezzel egy az egyben azonosítani szintén tévedés.
Mágikusnak tűnik, ugye? Kicsit talán az. Ahogyan Hamvas Béla írja a ,,Mágia Szútra" című írásában. Az imagináció itt nem más, mint az életképzelet, az életcentrum, a teremtési középpont. A hagyomány szerint az ember test, lélek és szellem hármas egységét valósítja meg, s az imagináció éppen az a ,,hely", ahol e három találkozik. Ezt a felosztást nyilván ki lehet egészíteni azzal, hogy itt találkozik a gondolat, a szó és a tett. A kép, az élmény, az akarat, a vágy. A tapasztalat, az értelem. Minden megnyilvánulás itt találkozik, de olyan módon, hogy a további megnyilvánulások forráshelye is az imagináció. Ugyancsak Hamvasnál található egy másik írásában egy szemléletes kép, miszerint az imagináció olyan, mint egy szövő, amely a valóság szövetét, a megnyilvánulást szövi.
Ne rettenjetek meg a mágia szótól. Tudjátok, hogy az én filozófiám is elég távol áll mindenféle bűbájosságtól. Ezért inkább használjuk azt a szót, hogy “varázslatos”. Mert varázslatosnak igenis az. És létezik. Minden ember rendelkezik az imagináció képességével. Minden embernek van tudattalanja, ahol olyan élmények, képek élnek, amikről nem tudunk. De akkor miért kell onnan elővennünk, miért van rá szükség?
Vannak olyan problémáink, amelyek megoldásához bőven elegendőek a tudatos szféránkban lévő, jól hozzáférhető ismeretek, emlékek, tapasztalatok. Sokszor kerülünk azonban szembe életünk során olyan problémával, amiben nehezen haladunk előre. “Megakadás”, ahogyan a pszichológia mondja. Ezeknél a problémáknál segíthetnek azok a tapasztalatok, amelyek valamiért a tudattalanba kerültek, így nem könnyen hozzá férhetők. Ilyenkor segíthet a relaxációs imagináció technikájával felszínre hozott tapasztalás. Azt azonban tudnunk kell, hogy nem az a nehéz, hogy a tudattalanból kiemeljük a képeket, hanem az utómunkálat. Amikor a felszínre került képeket, érzéseket – immáron – tudatosan értékeljük. Akkor segít a legtöbbet az imagináció, ha megfelelő arányban kontrolláljuk és engedjük a képzeletáramlást.
Terapeutával, irányított imaginációnál ez könnyebb. Ő adja a kezdő képet, s ha valahol saját magadtól nem mész tovább, akkor Ő “továbblök”. Ha már egyedül is tudod végezni a gyakorlatot, akkor saját magadat is tovább tudod vinni, s az egy fontos dolog, hol és miért álltál meg.
Túl az elméleti részen, nézzük meg, hogyan is végezhető ez a “kalandos utazás a tudattalanba”.
Mi is az a relaxációs imagináció?
Az imagináció szó a latin “imago” szóból ered, melynek jelentése: kép, hasonmás, látszat. Ha a szemünket becsukjuk, könnyedén elképzelhetünk bármit, már meg is jelenik. A fantáziálás, a belső képek akaratlagos elképzelése ugyanakkor nem imagináció, mivel a tudatosság hatja át. Ez a legfontosabb, ami tudnunk kell az ábrándozás és az imagináció különbségéről. Amiről az eddigi cikkekben írtam, azok tudatos álmodozások, ábrándozások, az imaginatív – meditatív technikában relaxált állapotban képeket/szimbólumokat “hívunk” vagy inkább “jönnek” elő, s ezzel a pszichés energia kép formájában jelenik meg. A felszínre hozott képek és az általuk indukált érzések indítanak el bennünk egy – már tudatos– átgondolást, az átélt élmények kiértékelését.
Az imagináció tehát nem egy felszínes képzettevékenység. Nagyon fontos, hogy nem szabad a valósággal sem szembeállítani, s azt mondani, hogy ami imagináció, az nem valóság. Az imagináció valóság, a tudattalanunk valósága, amelyhez ezzel a technikával juthatunk el. Le kell választani a szónak a ,,fantázia" jelentését is, s bár van köze a fantáziának az imaginációhoz, ezzel egy az egyben azonosítani szintén tévedés.
Mágikusnak tűnik, ugye? Kicsit talán az. Ahogyan Hamvas Béla írja a ,,Mágia Szútra" című írásában. Az imagináció itt nem más, mint az életképzelet, az életcentrum, a teremtési középpont. A hagyomány szerint az ember test, lélek és szellem hármas egységét valósítja meg, s az imagináció éppen az a ,,hely", ahol e három találkozik. Ezt a felosztást nyilván ki lehet egészíteni azzal, hogy itt találkozik a gondolat, a szó és a tett. A kép, az élmény, az akarat, a vágy. A tapasztalat, az értelem. Minden megnyilvánulás itt találkozik, de olyan módon, hogy a további megnyilvánulások forráshelye is az imagináció. Ugyancsak Hamvasnál található egy másik írásában egy szemléletes kép, miszerint az imagináció olyan, mint egy szövő, amely a valóság szövetét, a megnyilvánulást szövi.
Ne rettenjetek meg a mágia szótól. Tudjátok, hogy az én filozófiám is elég távol áll mindenféle bűbájosságtól. Ezért inkább használjuk azt a szót, hogy “varázslatos”. Mert varázslatosnak igenis az. És létezik. Minden ember rendelkezik az imagináció képességével. Minden embernek van tudattalanja, ahol olyan élmények, képek élnek, amikről nem tudunk. De akkor miért kell onnan elővennünk, miért van rá szükség?
Vannak olyan problémáink, amelyek megoldásához bőven elegendőek a tudatos szféránkban lévő, jól hozzáférhető ismeretek, emlékek, tapasztalatok. Sokszor kerülünk azonban szembe életünk során olyan problémával, amiben nehezen haladunk előre. “Megakadás”, ahogyan a pszichológia mondja. Ezeknél a problémáknál segíthetnek azok a tapasztalatok, amelyek valamiért a tudattalanba kerültek, így nem könnyen hozzá férhetők. Ilyenkor segíthet a relaxációs imagináció technikájával felszínre hozott tapasztalás. Azt azonban tudnunk kell, hogy nem az a nehéz, hogy a tudattalanból kiemeljük a képeket, hanem az utómunkálat. Amikor a felszínre került képeket, érzéseket – immáron – tudatosan értékeljük. Akkor segít a legtöbbet az imagináció, ha megfelelő arányban kontrolláljuk és engedjük a képzeletáramlást.
Terapeutával, irányított imaginációnál ez könnyebb. Ő adja a kezdő képet, s ha valahol saját magadtól nem mész tovább, akkor Ő “továbblök”. Ha már egyedül is tudod végezni a gyakorlatot, akkor saját magadat is tovább tudod vinni, s az egy fontos dolog, hol és miért álltál meg.
Túl az elméleti részen, nézzük meg, hogyan is végezhető ez a “kalandos utazás a tudattalanba”.
Relaxáció
Első lépésként létre kell hoznunk magunkban a relaxált/ellazult állapotot. Azt javaslom, hogy a relaxáció technikáját szakember segítségével sajátítsuk el. Később már egyedül is menni fog. Sokféle relaxációs technika van, az egyik legelterjedtebb például a progresszív relaxáció, melyben először megfeszítjük izmainkat, hogy aztán, amikor ellazítjuk őket, könnyebb legyen átélni az ellazulást. A másik ismert módszer az autogén tréning, amelyben az izomellazulást a végtagok és a test elnehezülésének elképzelésével érjük el. Természetesen a relaxációs technikák révén nemcsak az izmok feszülését, hanem a szívritmust, vérnyomást, légzést és egyéb testi funkciókat is befolyásolhatjuk, kellő gyakorlás után.
Imagináció
Az imaginációs gyakorlatokat arra használjuk, hogy átéljünk fiktív történeteket vagy saját emlékeket és az azokba foglalt érzéseket.
Olyan speciális tudatállapotra és figyelemirányításra van szükséged, ahol a cselekmény, a belső folyamat afelé sodródik, ami felé Te akarod irányítani, de ez mellett elég laza tudsz maradni a megérzések, intuíciók és sugallatok működéséhez, érzékeléséhez és értelmezéséhez is.
Irányítani és engedni. Kezdetben nem könnyű, de el tudod sajátítani Te is!
Egy lehetséges forgatókönyv kezdőlépéseit mutatom egy imaginációs gyakorlatról. Ennek segítségével remélem érthetőbb lesz mi is történik ilyenkor.
Amikor már relaxált állapotban vagy, akkor egy kezdő képpel indíthatunk. A terapeuta lehetsz Te magad is, itt csak T betűvel jelölöm.
T: Képzeld el magad egy folyóparton!
Itt kapsz egy kis időt, amíg megjelenik valamilyen kép. Engedd, hogy jöjjenek képek. Meg fogsz lepődni, de elég tisztán megjelenik belül egy kép a folyópartról. Természetesen mindenkinek más. Kanyargós vagy nem, homokos part vagy sűrűn benőtt. Más és más. Csak engedd szabadon áramlani!
T: Mondd el mit látsz!
Te: Egy nagy folyót látok, a túloldala alig látszik. Egy csónak is van ott, ki van kötve.
T: Mondd el mit érzel!
Te: Mezítláb vagyok, a folyó partja homokos, érzem a lábammal a meleg, selymes homokot. Jó érzés.
T: Akkor most éld meg ezt az érzést, a homok selymes melegét.
(Itt kapsz egy kis időt, hogy megéld ezt az élményt, élvezd a puha homok selymes melegét)
T: Mondd el, most mit csinálnál?
Itt aztán jöhet több dolog: lefeküdnél a homokba vagy beülnél a csónakba stb. s a választásod alapján mehetnél tovább az imaginációs kiránduláson…
A relaxációs imagináció azonkívül, hogy meglepő képzeletáramlást hoz, pihentető is. Tényleg olyan, mint egy kellemes utazás. Vagy mint egy csokitorta!
Első lépésként létre kell hoznunk magunkban a relaxált/ellazult állapotot. Azt javaslom, hogy a relaxáció technikáját szakember segítségével sajátítsuk el. Később már egyedül is menni fog. Sokféle relaxációs technika van, az egyik legelterjedtebb például a progresszív relaxáció, melyben először megfeszítjük izmainkat, hogy aztán, amikor ellazítjuk őket, könnyebb legyen átélni az ellazulást. A másik ismert módszer az autogén tréning, amelyben az izomellazulást a végtagok és a test elnehezülésének elképzelésével érjük el. Természetesen a relaxációs technikák révén nemcsak az izmok feszülését, hanem a szívritmust, vérnyomást, légzést és egyéb testi funkciókat is befolyásolhatjuk, kellő gyakorlás után.
Imagináció
Az imaginációs gyakorlatokat arra használjuk, hogy átéljünk fiktív történeteket vagy saját emlékeket és az azokba foglalt érzéseket.
Olyan speciális tudatállapotra és figyelemirányításra van szükséged, ahol a cselekmény, a belső folyamat afelé sodródik, ami felé Te akarod irányítani, de ez mellett elég laza tudsz maradni a megérzések, intuíciók és sugallatok működéséhez, érzékeléséhez és értelmezéséhez is.
Irányítani és engedni. Kezdetben nem könnyű, de el tudod sajátítani Te is!
Egy lehetséges forgatókönyv kezdőlépéseit mutatom egy imaginációs gyakorlatról. Ennek segítségével remélem érthetőbb lesz mi is történik ilyenkor.
Amikor már relaxált állapotban vagy, akkor egy kezdő képpel indíthatunk. A terapeuta lehetsz Te magad is, itt csak T betűvel jelölöm.
T: Képzeld el magad egy folyóparton!
Itt kapsz egy kis időt, amíg megjelenik valamilyen kép. Engedd, hogy jöjjenek képek. Meg fogsz lepődni, de elég tisztán megjelenik belül egy kép a folyópartról. Természetesen mindenkinek más. Kanyargós vagy nem, homokos part vagy sűrűn benőtt. Más és más. Csak engedd szabadon áramlani!
T: Mondd el mit látsz!
Te: Egy nagy folyót látok, a túloldala alig látszik. Egy csónak is van ott, ki van kötve.
T: Mondd el mit érzel!
Te: Mezítláb vagyok, a folyó partja homokos, érzem a lábammal a meleg, selymes homokot. Jó érzés.
T: Akkor most éld meg ezt az érzést, a homok selymes melegét.
(Itt kapsz egy kis időt, hogy megéld ezt az élményt, élvezd a puha homok selymes melegét)
T: Mondd el, most mit csinálnál?
Itt aztán jöhet több dolog: lefeküdnél a homokba vagy beülnél a csónakba stb. s a választásod alapján mehetnél tovább az imaginációs kiránduláson…
A relaxációs imagináció azonkívül, hogy meglepő képzeletáramlást hoz, pihentető is. Tényleg olyan, mint egy kellemes utazás. Vagy mint egy csokitorta!