Női vezető? Az vagy vagy az szeretnél lenni? Vigyázat! Kihívásveszély!
Sztereotíp vélemények hada: Szoknyás férfi; karrierista, családját elhanyagoló nő, ambíciózus szingli stb.
Nem egyszerű dolog női vezetőként dolgozni, tevékenykedni ezt személyes tapasztalatom alapján írhatom. Nem szeretnék azonban panaszkodni, inkább abban szeretnék segíteni, hogyan lehet a lehető legkisebb frusztráltsággal megoldani ezt az igencsak kihívásokkal teli feladatot.
Számos elmélet, tanulmány, írás foglalkozik azzal, hogy miért más egy női vezető, mint egy férfi. Van itt egy paradoxon, ami engem zavar. Ha az írásokban azzal foglalkozunk, hogy miben különbözünk női vezetőként a férfi vezetőktől, akkor miért csodálkozunk és miért sérelmezzük, hogy másképp bánnak velünk? Én hagynám ezt a magyarázkodást, inkább a saját elképzelésemet osztanám meg. Van egy modellem, amit az elmúlt évek tapasztalata alakított ki bennem. Ezt szeretném most megmutatni.
Kezdjük a sztereotípiákkal. Vannak sztereotípiáink a nőkről és vannak a vezetőkről. Ezeket a szetereotípiákat ráadásul még össze is házasítjuk, így születnek a női vezetőkről szóló sztereotípiák.
Sztereotípiák. Igen. A nőnek ez a dolga, az a dolga. A nők erre képesek, arra képesek, amarra meg nem képesek. A nők ilyenek meg olyanok, amolyanok meg nem.
A “nő” sztereotípia mellé még jön a “vezető” sztereotípia és a kettő együtt eredményezi a negatív véleményeket. Mire gondolok? Például:
“A család ellátása a nő feladata” és “A vezető nagyon elfoglalt”, következésképpen a női vezető elhanyagolja a családját.
“A nők kooperatívan dolgoznak”és “Egy vezetőnek határozz parancsokat kell adnia” vagyis ha a női vezető határozott parancsokat osztogat, akkor egy “szoknyás férfi”.
A sztereotípiák erejét nem szabad lebecsülni. Mindenhol, mindenkinél működébe lépnek. Azt ígértem nincs panasz, de egy aranyos sztorit nem tudok kihagyni a saját életemből.
Anno főnökömhöz egy tanácsadó cég képviselői érkeztek egy közös projekttel kapcsolatban. Akkor már egy osztályt vezettem és engem kértek fel, hogy cégem oldaláról én vezessem a projektet. A partner cég részéről egy hölgy!!! Érkezett. Főnököm hívott, hogy jöjjek be, itt vannak a vendégek. Bementem, köszöntem. A vendég hölgy megfordult, rámnézett, nem köszönt, csak ennyit mondott: “Én egy kávét kérek!”. :)
A modell másik eleme a már előbb említett különbségtétel. Meggyőződésem, hogy nem találunk nagyobb különbséget abban, ahogyan egy nő és egy férfi vezető működik, mint ha két férfi vagy két női vezetőt hasonlítanánk össze. Mind a férfi, mind a női vezető – általában – szakmájának jó ismerője és rendelkezik vezetői képességekkel. Ezek birtokában a karrierépítés során eljutnak egy olyan helyzetbe, amikor kinevezik Őket vezetővé. Akár férfi, akár nő. Mert Ők látszanak a legalkalmasabbnak, legrátermettebbnek erre a szerepre, feladatra.
Ha a sztereotípiák működését és a különbségtételt egymás mellé helyezzük, akkor megkapjuk azt a viselkedést ahogyan a női vezetőket kezelik és az attitűdöt, ahogyan vélekednek erről. Ennek a viselkedésnek és vélekedésnek a jellemzői:
Inkább fogadd el a helyzetet! Fogadd el, hogy kivételnek tekintenek, furcsának tartanak. S ami alegfontosabb, csináld továbbra is azt, amit szeretsz!
Sztereotíp vélemények hada: Szoknyás férfi; karrierista, családját elhanyagoló nő, ambíciózus szingli stb.
Nem egyszerű dolog női vezetőként dolgozni, tevékenykedni ezt személyes tapasztalatom alapján írhatom. Nem szeretnék azonban panaszkodni, inkább abban szeretnék segíteni, hogyan lehet a lehető legkisebb frusztráltsággal megoldani ezt az igencsak kihívásokkal teli feladatot.
Számos elmélet, tanulmány, írás foglalkozik azzal, hogy miért más egy női vezető, mint egy férfi. Van itt egy paradoxon, ami engem zavar. Ha az írásokban azzal foglalkozunk, hogy miben különbözünk női vezetőként a férfi vezetőktől, akkor miért csodálkozunk és miért sérelmezzük, hogy másképp bánnak velünk? Én hagynám ezt a magyarázkodást, inkább a saját elképzelésemet osztanám meg. Van egy modellem, amit az elmúlt évek tapasztalata alakított ki bennem. Ezt szeretném most megmutatni.
Kezdjük a sztereotípiákkal. Vannak sztereotípiáink a nőkről és vannak a vezetőkről. Ezeket a szetereotípiákat ráadásul még össze is házasítjuk, így születnek a női vezetőkről szóló sztereotípiák.
Sztereotípiák. Igen. A nőnek ez a dolga, az a dolga. A nők erre képesek, arra képesek, amarra meg nem képesek. A nők ilyenek meg olyanok, amolyanok meg nem.
A “nő” sztereotípia mellé még jön a “vezető” sztereotípia és a kettő együtt eredményezi a negatív véleményeket. Mire gondolok? Például:
“A család ellátása a nő feladata” és “A vezető nagyon elfoglalt”, következésképpen a női vezető elhanyagolja a családját.
“A nők kooperatívan dolgoznak”és “Egy vezetőnek határozz parancsokat kell adnia” vagyis ha a női vezető határozott parancsokat osztogat, akkor egy “szoknyás férfi”.
A sztereotípiák erejét nem szabad lebecsülni. Mindenhol, mindenkinél működébe lépnek. Azt ígértem nincs panasz, de egy aranyos sztorit nem tudok kihagyni a saját életemből.
Anno főnökömhöz egy tanácsadó cég képviselői érkeztek egy közös projekttel kapcsolatban. Akkor már egy osztályt vezettem és engem kértek fel, hogy cégem oldaláról én vezessem a projektet. A partner cég részéről egy hölgy!!! Érkezett. Főnököm hívott, hogy jöjjek be, itt vannak a vendégek. Bementem, köszöntem. A vendég hölgy megfordult, rámnézett, nem köszönt, csak ennyit mondott: “Én egy kávét kérek!”. :)
A modell másik eleme a már előbb említett különbségtétel. Meggyőződésem, hogy nem találunk nagyobb különbséget abban, ahogyan egy nő és egy férfi vezető működik, mint ha két férfi vagy két női vezetőt hasonlítanánk össze. Mind a férfi, mind a női vezető – általában – szakmájának jó ismerője és rendelkezik vezetői képességekkel. Ezek birtokában a karrierépítés során eljutnak egy olyan helyzetbe, amikor kinevezik Őket vezetővé. Akár férfi, akár nő. Mert Ők látszanak a legalkalmasabbnak, legrátermettebbnek erre a szerepre, feladatra.
Ha a sztereotípiák működését és a különbségtételt egymás mellé helyezzük, akkor megkapjuk azt a viselkedést ahogyan a női vezetőket kezelik és az attitűdöt, ahogyan vélekednek erről. Ennek a viselkedésnek és vélekedésnek a jellemzői:
- Kivételként kezelés : Ahogyan furcsaságként kezelik a bányászlányt vagy óvóbácsit, úgy a vezetői szerepben megjelenő nő is kivétel. S mivel kivétel, magyarázatot igényel. MIért akar vezető lenni? Biztos kompenzál, hatalommániás stb.
- Megbélyegzés: A skarlát “K” betű, a karrierista pecsétje rákerül szegény nőre. Azt persze nehéz megérteni, hogy ha valaki szereti és jól érti a szakmáját és ezen kívül képes arra, hogy össze is fogjon egy csapatot vagy egy feladatcsoportot, akkor azt miért kiáltjuk ki karrieristának.? Nem kiáltjuk ki, ha az illető férfi. Ha nő, akkor nagy eséllyel számíthat a billogra.
- Kiemelt figyelem: Ezt sem lehet megúszni. Azt senki nem nézi meg, milyen öltöny van az igazgató úron, de az igazgatónő napi outfitje téma lesz, akár akarjuk, akár nem. Ha feltűnő, azért, ha átlagos azért.
- Kíváncsiság: “Hogy csinálod? Család és munka? Hogy bírod?” – mindennapos kérdések.
- Gyanakvás: Ha válaszolsz az előző sorban említett kérdésre és megnyugtatod, hogyminden rendben, lehet ezt csinálni, akkor jön a kétely. “Nem hiszem! Biztos, hogy valamit fel kell áldoznod!”
Inkább fogadd el a helyzetet! Fogadd el, hogy kivételnek tekintenek, furcsának tartanak. S ami alegfontosabb, csináld továbbra is azt, amit szeretsz!