Tudom sokunknak nehéz elhinni, de sajnos, vannak olyan emberek, akiknek az a jó, amikor a másiknak rossz. Ennek érdekében bármire képesek. A pszichológia emberi játszmának hívja azt, amikor a társas érintkezés során valaki manipulatív módon próbál elérni valamit vagy befolyásolni a másikat. Fontos azonban azt is tudnunk, hogy csak akkor sikerülhet nekik és csak akkor működik, ha a másik fél is “benne van”.
Muszáj megemlíteni, hogy az emberi játszmák végső soron az emberi energiákért folynak, a győztes fél mindig energiát nyer, a vesztes pedig azzal fizet érte. Szerencsére, ennek tünetei vannak, így könnyebb felismerni, ha valaki manipulálni akar minket. Az energiarabló játszma viszont azonnal működésképtelenné válik, ha a szenvedő szerepére kinézett személy nem a játszmának megfelelően reagál, hanem meg tudja védeni magát, ki tud állni önmagáért.
Sokféle emberi játszma van és különböző helyszíneken játszák. Családban, barátságokban, munkahelyeken stb. Az emberi játszmákról, főleg a családon belüliről részletesebben tervezek írni, mivel az egyik legfájdalmasabb stresszkeltő faktor. Most azonban a munkahelyi stressz van fókuszban, ahol szintén jelen vannak ezek a kis “game-ek”.
Az egyik ilyen munkahelyi “emberi játszma” a mobbing.
Heinz Leymann, svéd pszichológus írta le először a mobbing jelenségét, amikor is felfedezte, hogy a munkahelyeken rendszeresen előfordul, hogy a vezetők vagy a kollégák, vagy azok egy csoportja „kinéz” magának valakit, és azt a személyt szisztematikusan, hosszabb időn keresztül zaklatja, változatos eszközökkel pszichés vagy akár fizikai terrornak veti alá.
Bárki lehet célpont egy munkahelyen.
Hogy mit kell átélnie annak, aki a mobbing áldozatává válik? A kínzás eszköztára szinte kifogyhatatlan, de párat felsorolnék:
- Kommunikációs eszközök: nem szólnak az áldozathoz, kizárják a beszélgetésekből, vagy kritizálják, üvöltöznek vele, alaptalan bírálatokat és fenyegetéseket kap.
- Társas kapcsolatok: kizárják a csoportból, elkülönítik, esetleg az iroda egy távoli sarkába ültetik.
-Bírálják, kigúnyolják a vallását, világnézetét, politikai meggyőződését. Pletykákat, valótlanságot terjesztenek, róla alaptalanul, kritizálják – a bántalmazók tehát minden eszközzel a személy jó hírének lerombolására törekszenek.
- Elárasztják monoton, értelmetlen feladatokkal, teljesíthetetlenül sok, netán megoldhatatlanul nehéz munkát kap, vagy épp ellenkezőleg, méltatlanul mellőzik a feladatok kiosztásakor.
- Legsúlyosabb esetben az áldozat fizikai biztonsága, testi épsége is veszélyben lehet: erőszakkal fenyegetik, vagy valóban erőszakot alkalmaznak ellene, eszközeit, tulajdonát megrongálják.
Ahogyan írtam, mindenki válhat a munkahelyi terror tárgyává.
Van néhány jellemző ok, ami előidézheti a jelenséget, de a közhiedelemmel ellentétben egyik sem az áldozat jelleméhez, viselkedéséhez, esetleges idegesítő tulajdonságaihoz köthető.
- Az alkalmatlan vezető: ha egy vezető nem megfelelően látja el a feladatát, ha rosszul osztja fel a munkát, nem megfelelően kezeli a konfliktusokat, részrehajló, akkor ő maga lehet elsődleges oka a mobbing kialakulásának. Sokszor a vezetők maguk indítják el a lavinát egy-egy alaptalan kritikával, rosszindulatú megjegyzéssel.
- A kollégák közötti túlzott versengés, túlterheltség, az ebből adódó stressz-
- Leépítések, gyakori átszervezések, általános bizonytalanság.
- Ha úgy tűnik, az áldozat a többieknél kevésbé tudja megvédeni magát, ha gyengébbnek tekintik.
- Ha az áldozat bármilyen szempontból kisebbségi szerepbe kerül: például meleg, etnikai kisebbség tagja, de lehet, hogy csak kisgyermekes munkavállaló, vagy akár épp a tehetségével, munkabírásával tűnik ki a többiek közül.
A pszichés fitnesz szempontjából fontosabb kérdés, hogy mit tehet az, aki úgy érzi, hogy munkahelyi pszichoterror, mobbing áldozatává vált?
- Először is, semmilyen formában nem kell, hogy hibáztassa magát! Lehet, hogy tett korábban egy szerencsétlen megjegyzést, megbántott valakit, de a jelenség okai – ahogy láttuk az előbbiekben- sokkal inkább a vezetésben, a szervezet, a munkahelyi közösség működésében, annak belső feszültségeiben keresendők.
- Nem szabad túlélésre játszani! Sokan megpróbálnak tűrni ilyen szituációkban, inkább nem tesznek semmit, hátha megunják a zaklatók, vagy találnak valaki mást. Ez, sajnos, nem így fog történni. A passzivitás, a védekezés látszólagos képtelensége csak tovább fűti a zaklatók lelkesedését. Egy jól kiaknázható energiaforráshoz jutnak így. A mobbing hatásos beavatkozás nélkül egyre súlyosabb szakaszokon megy keresztül, egyre több kárt okozva az áldozatnak. A kezdeti szakaszban némi segítséggel a résztvevők még tisztázhatnák a konfliktushelyzetet, könnyen megbocsáthatnának egymásnak. Ha nem történik semmi, a személyeskedés, ellenségeskedés egyre mélyül, és egyre inkább maga az áldozat kerül bűnbak szerepbe.
- Mindenkinek joga van az egészséges, biztonságos munkahelyhez, az emberi bánásmódhoz! Küzdeni kell a zaklatás ellen! Ha kell, gyűjtsön bizonyítékokat, keressen szövetségeseket, és cselekedjen! Ha a vállalatnál van HR-vezető, akkor az ő feladata és kötelessége, hogy beavatkozzon, forduljon hozzá segítségért!
- Ne kössön elvtelen kompromisszumokat, a testi és lelki épsége mindennél fontosabb! Ha úgy ítéli meg, nincs kitől segítséget kérnie, ha a vezetők is a zaklatók táborát erősítik, kérje az áthelyezését, vagy hagyja ott a munkahelyét! Talán azt hiszi, ki fogja bírni, vagy akár meg akarja mutatni, hogy nem fogják legyőzni, de tudnia kell, hogy ez a helyzet súlyos egészségkárosító hatással jár. A mobbing az egyik legerősebb stresszkeltő szituáció. A mobbing következményeként álmatlanság, szív- és érrendszeri zavarok és a legkülönfélébb pszichoszomatikus tünetek léphetnek fel.
Ha valaki hosszabb időn keresztül munkahelyi pszichoterrornak volt kitéve, a mentális egészsége is sérülhetett. Károsodhatott az önértékelése, lehet, hogy depressziótól, kiégéstől vagy akár poszttarumás stressz-tünetegyüttestől fog szenved.
Ahogyan már egy régebbi cikkemben írtam : “Szégyen a futás, de néha hasznos!” A mobbing esetében ráadásul nem beszélhetünk szégyenről. Meg kell védenünk magunkat, testi és lelki épségünket. Ha az egyetlen megoldás marad, akkor másik munkahelyet kell keresnünk.
Muszáj megemlíteni, hogy az emberi játszmák végső soron az emberi energiákért folynak, a győztes fél mindig energiát nyer, a vesztes pedig azzal fizet érte. Szerencsére, ennek tünetei vannak, így könnyebb felismerni, ha valaki manipulálni akar minket. Az energiarabló játszma viszont azonnal működésképtelenné válik, ha a szenvedő szerepére kinézett személy nem a játszmának megfelelően reagál, hanem meg tudja védeni magát, ki tud állni önmagáért.
Sokféle emberi játszma van és különböző helyszíneken játszák. Családban, barátságokban, munkahelyeken stb. Az emberi játszmákról, főleg a családon belüliről részletesebben tervezek írni, mivel az egyik legfájdalmasabb stresszkeltő faktor. Most azonban a munkahelyi stressz van fókuszban, ahol szintén jelen vannak ezek a kis “game-ek”.
Az egyik ilyen munkahelyi “emberi játszma” a mobbing.
Heinz Leymann, svéd pszichológus írta le először a mobbing jelenségét, amikor is felfedezte, hogy a munkahelyeken rendszeresen előfordul, hogy a vezetők vagy a kollégák, vagy azok egy csoportja „kinéz” magának valakit, és azt a személyt szisztematikusan, hosszabb időn keresztül zaklatja, változatos eszközökkel pszichés vagy akár fizikai terrornak veti alá.
Bárki lehet célpont egy munkahelyen.
Hogy mit kell átélnie annak, aki a mobbing áldozatává válik? A kínzás eszköztára szinte kifogyhatatlan, de párat felsorolnék:
- Kommunikációs eszközök: nem szólnak az áldozathoz, kizárják a beszélgetésekből, vagy kritizálják, üvöltöznek vele, alaptalan bírálatokat és fenyegetéseket kap.
- Társas kapcsolatok: kizárják a csoportból, elkülönítik, esetleg az iroda egy távoli sarkába ültetik.
-Bírálják, kigúnyolják a vallását, világnézetét, politikai meggyőződését. Pletykákat, valótlanságot terjesztenek, róla alaptalanul, kritizálják – a bántalmazók tehát minden eszközzel a személy jó hírének lerombolására törekszenek.
- Elárasztják monoton, értelmetlen feladatokkal, teljesíthetetlenül sok, netán megoldhatatlanul nehéz munkát kap, vagy épp ellenkezőleg, méltatlanul mellőzik a feladatok kiosztásakor.
- Legsúlyosabb esetben az áldozat fizikai biztonsága, testi épsége is veszélyben lehet: erőszakkal fenyegetik, vagy valóban erőszakot alkalmaznak ellene, eszközeit, tulajdonát megrongálják.
Ahogyan írtam, mindenki válhat a munkahelyi terror tárgyává.
Van néhány jellemző ok, ami előidézheti a jelenséget, de a közhiedelemmel ellentétben egyik sem az áldozat jelleméhez, viselkedéséhez, esetleges idegesítő tulajdonságaihoz köthető.
- Az alkalmatlan vezető: ha egy vezető nem megfelelően látja el a feladatát, ha rosszul osztja fel a munkát, nem megfelelően kezeli a konfliktusokat, részrehajló, akkor ő maga lehet elsődleges oka a mobbing kialakulásának. Sokszor a vezetők maguk indítják el a lavinát egy-egy alaptalan kritikával, rosszindulatú megjegyzéssel.
- A kollégák közötti túlzott versengés, túlterheltség, az ebből adódó stressz-
- Leépítések, gyakori átszervezések, általános bizonytalanság.
- Ha úgy tűnik, az áldozat a többieknél kevésbé tudja megvédeni magát, ha gyengébbnek tekintik.
- Ha az áldozat bármilyen szempontból kisebbségi szerepbe kerül: például meleg, etnikai kisebbség tagja, de lehet, hogy csak kisgyermekes munkavállaló, vagy akár épp a tehetségével, munkabírásával tűnik ki a többiek közül.
A pszichés fitnesz szempontjából fontosabb kérdés, hogy mit tehet az, aki úgy érzi, hogy munkahelyi pszichoterror, mobbing áldozatává vált?
- Először is, semmilyen formában nem kell, hogy hibáztassa magát! Lehet, hogy tett korábban egy szerencsétlen megjegyzést, megbántott valakit, de a jelenség okai – ahogy láttuk az előbbiekben- sokkal inkább a vezetésben, a szervezet, a munkahelyi közösség működésében, annak belső feszültségeiben keresendők.
- Nem szabad túlélésre játszani! Sokan megpróbálnak tűrni ilyen szituációkban, inkább nem tesznek semmit, hátha megunják a zaklatók, vagy találnak valaki mást. Ez, sajnos, nem így fog történni. A passzivitás, a védekezés látszólagos képtelensége csak tovább fűti a zaklatók lelkesedését. Egy jól kiaknázható energiaforráshoz jutnak így. A mobbing hatásos beavatkozás nélkül egyre súlyosabb szakaszokon megy keresztül, egyre több kárt okozva az áldozatnak. A kezdeti szakaszban némi segítséggel a résztvevők még tisztázhatnák a konfliktushelyzetet, könnyen megbocsáthatnának egymásnak. Ha nem történik semmi, a személyeskedés, ellenségeskedés egyre mélyül, és egyre inkább maga az áldozat kerül bűnbak szerepbe.
- Mindenkinek joga van az egészséges, biztonságos munkahelyhez, az emberi bánásmódhoz! Küzdeni kell a zaklatás ellen! Ha kell, gyűjtsön bizonyítékokat, keressen szövetségeseket, és cselekedjen! Ha a vállalatnál van HR-vezető, akkor az ő feladata és kötelessége, hogy beavatkozzon, forduljon hozzá segítségért!
- Ne kössön elvtelen kompromisszumokat, a testi és lelki épsége mindennél fontosabb! Ha úgy ítéli meg, nincs kitől segítséget kérnie, ha a vezetők is a zaklatók táborát erősítik, kérje az áthelyezését, vagy hagyja ott a munkahelyét! Talán azt hiszi, ki fogja bírni, vagy akár meg akarja mutatni, hogy nem fogják legyőzni, de tudnia kell, hogy ez a helyzet súlyos egészségkárosító hatással jár. A mobbing az egyik legerősebb stresszkeltő szituáció. A mobbing következményeként álmatlanság, szív- és érrendszeri zavarok és a legkülönfélébb pszichoszomatikus tünetek léphetnek fel.
Ha valaki hosszabb időn keresztül munkahelyi pszichoterrornak volt kitéve, a mentális egészsége is sérülhetett. Károsodhatott az önértékelése, lehet, hogy depressziótól, kiégéstől vagy akár poszttarumás stressz-tünetegyüttestől fog szenved.
Ahogyan már egy régebbi cikkemben írtam : “Szégyen a futás, de néha hasznos!” A mobbing esetében ráadásul nem beszélhetünk szégyenről. Meg kell védenünk magunkat, testi és lelki épségünket. Ha az egyetlen megoldás marad, akkor másik munkahelyet kell keresnünk.