Leegyszerűsítve ez adja leginkább a terápiás értékét is. Ilyen szempontból mindegy, hogy csak bolyonganak a gondolataink autóvezetés közben a piros lámpánál vagy ellazult állapotban pozitív képeket hívunk elő stresszkezelési céllal. A lényeg, hogy segítsen, de azért jó tudni, mit és hogyan is tehetünk.
“Gondolatbolyongások”
Jövünk, megyünk, sorban állunk, itt ülünk, ott ülünk, várakozunk. Közben akaratlanul is erről, arról gondolkodunk. Vagy a már megtörtént eseményeken gondolkodunk vagy a jövőbelieket tervezgetjük.
Különbözőképpen, de mindkét téma segít többféle módon is :
- Csökkentheti a bennünk lévő feszültséget, amelyet a bekövetkezett vagy bekövetkezendő történések miatt érzünk.
- A múltbeli pozitív események újraélése jó hangulatba hoz
- A jövőbeli eseményt elképzelve szintén pozitív hangulatba jövünk
A múltbeli esemény
Ha valami kellemetlen dolog történt velünk azt utólag átgondolva segíthetünk magunknak a feldolgozásában. Ahogy a szólás is mondja: “Utólag már mindenki nagyon okos!” Ez így van, de ez nem baj. Érzelemmentesen, a tapasztalat birtokában tudunk visszanézni és elemezni, mit is éreztünk, gondoltunk, miért is történt ez. Ennek az eredménye, hogy egyrészt legközelebb, már előre is tudunk egy kicsit okosabb lenni, másrészt gyakran előfordul, hogy levonva a következtetést még tudunk korrigálni is a történteken. Példát mondanék mint mindig. Drága kisfiam megint felbosszantott reggel, mert sehogy sem álltunk szokás szerint a tanulnivalóval. Persze még fokozta is azzal, hogy Ő már elolvasta, neki már nem kell és ha kérdezni akarok, olvassam el én az anyagot (!!??) Addig szemtelenkedett, amíg elveszítettem a türelmem és jól leszidtam. Később megbántam, mert bár kijárt neki a letolás, de nem szerencsés reggel, mert így rosszkedvűen ment suliba. Ezért lenyugodva amikor már túl voltam a saját dühömön és bele tudtam érezni magam az Ő helyzetébe, gyorsan felhívtam, s elmondtam, hogy természetesen nagyon szeretem, s legyen ügyes.
Ha valami jó történt velünk előzőleg, azt ugyanúgy érdemes újra átélni. Ezt szerintem nem is kell magyaráznom. A dugóban ülve visszagondolni a reggeli ölelésre a pároddal, a nagy nevetésre a gyerekkel iskolába menet, s máris mosolygó arccal nézel át a szomszéd autóban dühöngve üldögélő sorstársra.
A jövőbeli esemény
Ha vizsga vagy prezi vagy valami ilyesmi, amitől már előre összeszorul mindenünk, akkor a legjobb segítség a főpróba, amit hang nélkül, mozgó szájjal, közönség nélkül előadunk. Eljátszuk az összes szereplőt. A vizsgáztatót, a közönségből kérdezőt. Persze, hogy nem fog pontosan az bekövetkezni, amit “főpróbáltunk”, de ez egyáltalán nem baj. Amikor elképzeljük a jövőbeli történést, akkor azt sikeresnek képzeljük el, így oldjuk a feszültségünket.
Ha nem egy vizsgára, prezire készülünk rá, hanem egy örömteli eseményre, akkor csak a Rókát tudom idézni a Kis hercegből:
“…Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... “
Ha valami közelgő eseményre készülünk, akkor gondolatban “öltöztessük díszbe a szívünket”.
Ez a módszer nem a hétköznapokba becsempészhető. Nem lehet a piros lámpánál, a sorban álláskor alkalmazni. A célja is más, az előzőeknél tudatosabb. A cél, hogy megszüntessük a stresszes állapotot, roszzkedvet, nyomasztó aggodalmat.
A módszer nagyon egyszerű. Gyorsan megtanulható.
Keresünk egy nyugodt helyet, ahol le tudunk feküdni, de egy kényelmes fotel is megteszi. Teljesen el kell lazulunk. Erre számos módszert ismerünk, de az én saját tapasztalatom, hogy ha lehunyom a szemem és sóhajtok egy nagyot, nagyjából kész is vagyok.
Ezután jöhet a filmvetítés. Elképzelek magam valahol, ahol jól érezném magam egy olyan tevékenység közben, ami örömmel tölt el. Bármi jó lehet, ez személyfüggő. Pálmafás tengerparton, langy szellő simogat, de havas hegyoldalon is zúghatsz lefelé a snowboard-odon. Ami számít, hogy bele tudj feledkezni. Az időtartam sem számít, addig maradj így, amíg jól esik.
További módszerek is ismertek az álmodozásra, de ezekhez már módosult tudatállapot szükséges. Erről is írok a következő cikkemben. Addig is gyakoroljátok az éber álmodozást!