Matematikus is vagyok, nemcsak pszichológus, így sajnos nem tudok úgy írni valamiről, ha előbb nem definiáltam. A szabadidő esetén különösen így érzem, mert nagyon nem mindegy, mit is értünk ez alatt a fogalom alatt.
A szociológiai megközelítésekben definíció szerint a szabadidő nem más, mint a társadalmilag kötött időn és a testi szükségletek kielégítésén túl fennmaradó szabadon felhasználható idő. Homályos megfogalmazás, hiszen ha pontosan érteni akarnánk, akkor tovább kellene mennünk, hogy mit értünk társadalmilag kötött időn, a munka, iskola például biztosan idetartozik, de ide tartozik-e ha valaki vasárnapi misére megy vagy az már a szabadidő eltöltésének általa választott egyik formája? Aztán mit értünk testi szükségletek kielégítésén? Ha a barátainkkal elmegyünk vacsorázni, akkor az testi szükségletek kielégítése - hiszen evés - vagy a szabadidő egy kellemes eltöltése? De most nem szeretnék kötözködni ezzel a definícióval, inkább a saját megközelítésemből indulnék ki. Nevezzük szabadidőnek mindazon időszakokatt, amikor nem valaki vagy valami más struktúrálja az időtöket, hanem Ti magatok. Tehát a munkahelyen töltött idő, nem szabadidő, ha iskolába jársz az sem, de ha otthon vagy és szombat délután főzöl, akkor az szabadidő, hiszen Te döntötted el, hogy mivel töltöd el a szombat délutánodat. Ha főzni van kedved akkor főzöl, ha viszont olvasni van kedved, akkor olvashatsz. Ezt azért tartom fontosnak említeni, mert ebben a megközelítésben egyénenként különbözünk. Van akinek a főzés munka, s most nem azokra gondolok, akik szakácsként dolgoznak, hanem azokra, akik ezt a tevékenységet a családnak végzett kötelességként élik meg. Nekik a főzéssel töltött idő nem szabadidő. Azoknak viszont, aki szeretnek főzni és nekik a szabadidő eltöltésének egyik aktív és kreatív tevékenységi formája, semmivel nem különbözik a sportolástól, olvasástól, kirándulástól.
S máris itt vagyunk a következő kérdésnél. Mire jó a szabadidő? Mik a szabadidős tevékenységek? Milyen fajtái lehetnek?
Kezdjük megint a definícióval. A definíció szerint a szabadidő eltöltése testi-lelki feltöltődést eredményez, amely a nem szabadidős tevékenységek okozta fáradtság feloldására szolgál és ezt rekreációnak nevezzük. Ezen belül is a szabadidő eltöltése lehet aktív vagy passzív.
Az általánosan elfogadott definíció szerint aktívan tölti az a szabadidejét, aki a választott tevékenységnek aktív résztvevője, befolyásolja a tevékenység menetét, s ez mindig szellemi vagy testi erőfeszítéssel jár. Ilyen például a sport. Passzívan pedig az tölti a szabadidejét, akinek a kikapcsolódáson kívül a tevékenységgel nincs más elérendő célja és általában nem igényel nagyobb szellemi vagy testi erőfeszítést. Nyilvánvaló példa az alvás, ennél passzívabb időtöltést nehéz találni.
Abban, hogy aktívnak vagy passzívnak érzünk egy időtöltést szintén egyénenként eltérünk, például általában az olvasást passzívnak tekintjük, de van akinek az olvasás aktív tevékenységnek számít, az olvasottak feldolgozása, a hozzá kapcsolódó képzeleti tevékenység számukra nagyon is aktív.
A szabadidő eltöltése és hasznossága szempontjából valójában mindegy, hogy aktívan vagy passzívan töltjük. A fontos, hogy mindenki találjon olyan tevékenységet amelyet szívesen végez a szabadidejében és számára kikapcsolódást nyújt. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a nem szabadidős tevékenységek okozta fáradtságát ki tudjuk pihenni.
Körbenézve és beszélgetve erről a témáról, azt tapasztaltam, hogy drága kincs a szabadidő, mert kevés van belőle mindenkinek. Viszont egyre bővül a lehetőségek köre, hogy mivel tölthetjük el. Az otthoni olvasgatástól az extrém sportokig ma már mindenki megtalálja a neki leginkább tetsző tevékenységet. Fontos, hogy ne a divatot kövessük, ne a trendeknek akarjunk megfelelni vagy utánozni másokat, mert nekik ilyen vagy olyan program megfelel. Nem biztos, hogy számunkra az megfelelő. Vannak szenzoros élménykeresők, akiknek az extrém sportok vagy egyéb különleges élmények jelentik a “pihenést” míg másoknak tényleg a tengerparton eltöltött 12 órányi napozás az egyedül üdvözítő megoldás a szabadidő hasznos eltöltésére. Nincs jó vagy rossz, menő vagy ciki. Ha megtaláljuk a megfelelő formát, akkor megtaláljuk annak a módját, hogy feltöltődjünk. A pihenés, feltöltődés fontosságát nem szabad alulbecsülni. Elég egy félórányi futás, egy cikk elolvasása, egy – akár – 20 perces séta és vissza tudunk ülni a munkánk mellé és új erővel folytatni. Nem szükséges egy komplex szabadidős program a pihenéshez. Vicces lehetne, de inkább elgondolkodtató és sajnos sokszor hallottam már, hogy egy wellness hétvége után fáradtabban jönnek haza az emberek, mint amikor elmentek és “kipihenik majd a munkahelyükön”.
Az élmény akkor nyújtja a legtöbbet, ha spontán és nem agyontervezett vagy kötelességszerű, hiszen pont ez különbözteti meg a szabadidőt a kötelezettségekkel töltött időtől.
A szociológiai megközelítésekben definíció szerint a szabadidő nem más, mint a társadalmilag kötött időn és a testi szükségletek kielégítésén túl fennmaradó szabadon felhasználható idő. Homályos megfogalmazás, hiszen ha pontosan érteni akarnánk, akkor tovább kellene mennünk, hogy mit értünk társadalmilag kötött időn, a munka, iskola például biztosan idetartozik, de ide tartozik-e ha valaki vasárnapi misére megy vagy az már a szabadidő eltöltésének általa választott egyik formája? Aztán mit értünk testi szükségletek kielégítésén? Ha a barátainkkal elmegyünk vacsorázni, akkor az testi szükségletek kielégítése - hiszen evés - vagy a szabadidő egy kellemes eltöltése? De most nem szeretnék kötözködni ezzel a definícióval, inkább a saját megközelítésemből indulnék ki. Nevezzük szabadidőnek mindazon időszakokatt, amikor nem valaki vagy valami más struktúrálja az időtöket, hanem Ti magatok. Tehát a munkahelyen töltött idő, nem szabadidő, ha iskolába jársz az sem, de ha otthon vagy és szombat délután főzöl, akkor az szabadidő, hiszen Te döntötted el, hogy mivel töltöd el a szombat délutánodat. Ha főzni van kedved akkor főzöl, ha viszont olvasni van kedved, akkor olvashatsz. Ezt azért tartom fontosnak említeni, mert ebben a megközelítésben egyénenként különbözünk. Van akinek a főzés munka, s most nem azokra gondolok, akik szakácsként dolgoznak, hanem azokra, akik ezt a tevékenységet a családnak végzett kötelességként élik meg. Nekik a főzéssel töltött idő nem szabadidő. Azoknak viszont, aki szeretnek főzni és nekik a szabadidő eltöltésének egyik aktív és kreatív tevékenységi formája, semmivel nem különbözik a sportolástól, olvasástól, kirándulástól.
S máris itt vagyunk a következő kérdésnél. Mire jó a szabadidő? Mik a szabadidős tevékenységek? Milyen fajtái lehetnek?
Kezdjük megint a definícióval. A definíció szerint a szabadidő eltöltése testi-lelki feltöltődést eredményez, amely a nem szabadidős tevékenységek okozta fáradtság feloldására szolgál és ezt rekreációnak nevezzük. Ezen belül is a szabadidő eltöltése lehet aktív vagy passzív.
Az általánosan elfogadott definíció szerint aktívan tölti az a szabadidejét, aki a választott tevékenységnek aktív résztvevője, befolyásolja a tevékenység menetét, s ez mindig szellemi vagy testi erőfeszítéssel jár. Ilyen például a sport. Passzívan pedig az tölti a szabadidejét, akinek a kikapcsolódáson kívül a tevékenységgel nincs más elérendő célja és általában nem igényel nagyobb szellemi vagy testi erőfeszítést. Nyilvánvaló példa az alvás, ennél passzívabb időtöltést nehéz találni.
Abban, hogy aktívnak vagy passzívnak érzünk egy időtöltést szintén egyénenként eltérünk, például általában az olvasást passzívnak tekintjük, de van akinek az olvasás aktív tevékenységnek számít, az olvasottak feldolgozása, a hozzá kapcsolódó képzeleti tevékenység számukra nagyon is aktív.
A szabadidő eltöltése és hasznossága szempontjából valójában mindegy, hogy aktívan vagy passzívan töltjük. A fontos, hogy mindenki találjon olyan tevékenységet amelyet szívesen végez a szabadidejében és számára kikapcsolódást nyújt. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a nem szabadidős tevékenységek okozta fáradtságát ki tudjuk pihenni.
Körbenézve és beszélgetve erről a témáról, azt tapasztaltam, hogy drága kincs a szabadidő, mert kevés van belőle mindenkinek. Viszont egyre bővül a lehetőségek köre, hogy mivel tölthetjük el. Az otthoni olvasgatástól az extrém sportokig ma már mindenki megtalálja a neki leginkább tetsző tevékenységet. Fontos, hogy ne a divatot kövessük, ne a trendeknek akarjunk megfelelni vagy utánozni másokat, mert nekik ilyen vagy olyan program megfelel. Nem biztos, hogy számunkra az megfelelő. Vannak szenzoros élménykeresők, akiknek az extrém sportok vagy egyéb különleges élmények jelentik a “pihenést” míg másoknak tényleg a tengerparton eltöltött 12 órányi napozás az egyedül üdvözítő megoldás a szabadidő hasznos eltöltésére. Nincs jó vagy rossz, menő vagy ciki. Ha megtaláljuk a megfelelő formát, akkor megtaláljuk annak a módját, hogy feltöltődjünk. A pihenés, feltöltődés fontosságát nem szabad alulbecsülni. Elég egy félórányi futás, egy cikk elolvasása, egy – akár – 20 perces séta és vissza tudunk ülni a munkánk mellé és új erővel folytatni. Nem szükséges egy komplex szabadidős program a pihenéshez. Vicces lehetne, de inkább elgondolkodtató és sajnos sokszor hallottam már, hogy egy wellness hétvége után fáradtabban jönnek haza az emberek, mint amikor elmentek és “kipihenik majd a munkahelyükön”.
Az élmény akkor nyújtja a legtöbbet, ha spontán és nem agyontervezett vagy kötelességszerű, hiszen pont ez különbözteti meg a szabadidőt a kötelezettségekkel töltött időtől.