Mindennapi poklaink. Azt ígértem, írok részletesebben a “sötét oldalról”. Azokról a körülményekről, élethelyzetekről, amik pokollá tehetik az életünket. A “pokol” persze túlzás, hiszen nincs, nem létezik olyan, hogy életünk egyes helyszínein csak negatív dolgok, borzalmak történnek. Nincs olyan, hogy valaki 37 éven keresztül boldog vagy 37 éven keresztül boldogtalan és “pokol” az élete. Csak olyan van, hogy vannak örömtelibb pillanatok és vannak problémásabb dolgok. S ha problémák vannak, akkor azok stresszt okoznak.
Elkerülhetetlen, hogy időnként szembetaláljuk magunkat a nagy rémmel, a stresszel, stresszes helyzetekkel, stresszkeltő körülményekkel.
Pszichénk edzése akkor lesz sikeres, ha szembe merünk és szembe tudunk nézni a sötét oldallal is.
„Mindenkinek van, mindenki beszél róla, mégis csak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz.” – olvashatjuk Selye „Stressz distressz nélkül” című könyvében.
A stressz mint fogalom mindennapi az életben, a köztudatban. A média egyes emberek szokatlan betegségei, bizarr viselkedése mögött hajlamos stresszt, idegösszeroppanást feltételezni. A „stressz” szó hétköznapi jelentésében is mindenki számára mást és mást jelent. A stressz nem csupán valmilyen problémás helyzetet jelent. Az erőfeszítés, kimerültség, fájdalom, félelem, vérveszteség sem önmaga a stressz, hanem olyan körülmények, melyek mindegyike okozhat stresszt.
A stresszt most olyan értelemben elemezzük, amikor a stressz megítélésünk szerint veszélyeztetik fizikai és pszichikai jóllétünket.
A stresszkeltő események a következő kategóriákba rendezhetők:
1. Szenzoros túlingerlés: nagyon intenzív szenzoros ingereket jelent, mint a túl erős fény, zaj, szélsőséges hőmérséklet.
2. Az egyén életében bekövetkezett fordulatok: magánéleti válságok, betegségek.
3. Munkahellyel kapcsolatos stressz.
4. Traumatikus események, illetve az azt követő poszttraumás stressz.
5. Szorongás, fájdalom
Ez utolsó azért érdekes, mert még az sem biztos, hogy valóban létezik bármilyen stresszkeltő esemény mégis csupán stresszt élünk át azért mert önmagunkban a körülményeket stresszkeltőnek éljük meg.
Fontos még tudni, hogy különbözünk abban, hogy a körülöttünk, velünk történő eseményeket stresszkeltőnek értékeljük-e vagy nem. Van, aki úgymond bármitől „stresszel” másokban elég magas a stressz-inger küszöb. S olyanok is vannak, akik saját maguk keresik a stresszes helyzeteket, mert kihívásnak élik meg.
Az viszont mindenkire igaz, hogy ha szembekerülünk a stresszkeltő eseménnyel, helyzettel és stresszt élünk meg, akkor azt a stresszt kezelni kell. A stressz nem olyan valami, amit el kell kerülni. Valójában nem is lehet. Bármit teszünk, bármi történik velünk, az élet fenntartása nem más, mint a környezeti befolyásokhoz való alkalmazkodás. A sresszmentes állapot a halál. A stresszválaszok minden olyan helyzetben normálisnak tekinthetők, amikor egy stresszor elől el kell menekülnünk, vagy szembe kell szállnunk vele, de krónikussá váló vagy kiszámíthatatlan stresszor esetén a stresszválaszok egyre kevésbé lesznek hatásosak és negatív hatás gyakorolnak mindennapjainkra és súlyosan károsíthatják az egészségünket.
Ha életünk egy színterén a stressz szinte folyamatos vagy nem kontrollálható, nem kiszámítható, akkor az bizony „pokollá” teheti az életünket.
Család, iskola, munka, közösségi élet vagy ezek hiánya a leggyakoribb helyszínek, ahol szembe kell vagy szembenézhetünk a folyamatos stresszel.
A ma cikkben a munkahelyi stresszel foglalkoznék egy kicsit részletesebben, de van egy álláspontom, ami bármelyik színtérre vonatkozhat. Ha bármilyen területen a stressz aránya magas, s minden probálkozásunk ellenére nem tudjuk megoldani, azt a helyzetet el kell hagyni.
Munkahelyi stressz általánosan
Van objektív stressz, ami az adott munkával együtt jár, előre látható, tudható, kiszámítható, és mielőtt elvállalod a munkát, el tudod dönteni, hogy bevállalod-e vagy sem. Ha be is vállaltad, még mindig szembesülhetsz azzak, hogy mégsem bírod ezeket, akkor munkahelyet lehet és kell változtatni. Lehet, hogy a környezet zajos, monoton a munka stb.
Van azonban szubjektív stressz is, ami előre nem kiszámítható, aminek oka gyakran belül, a személyiségben keresendő. Mik lehetnek ezek?
- leggyakrabban az önismeret hiányából, tolerancia-hiányból, önértékelési és önbizalomhiányból fakadó frusztráció
- gyakran előfordul, hogy a munkahelyi közösség olyan, amivel nem tudsz azonosulni kultúrálisan, morálisan
- vannak extrém körülmények is, mint például a mobbing vagy a burnout
A mobbingról és burnout-ról a következő cikkben részletesen is fogok írni, mivel jóval kevesebbet foglalkozunk vele, mint az önértékeléssel, önbizalommal, pedig sajnos egyre gyakrabban előforduló helyzetek a munkahelyeken.
Valójában mindegy, hogy a munkahelyi stressz milyen formájában fordul elő, ha hosszú időn keresztül tart és nem javítható az állapot, akkor meg kell tenni mindent azért, hogy munkahelyet tudj változtatni.
Ha munkahelyet választunk általában három szempontot veszünk figyelembe:
- jövedelem mértéke
- mennyire kielégítő a munka
- munkahelyi közösség
Bármelyik károsodik az hosszú távon krónikus stresszt jelent. Rövid távon a másik kettő kompenzálni tudja és magunkat is meg tudjuk győzni arról, hogy érdemes elviselni, de ha már két tényező is problémás, akkor be kell látni, hogy nem ez a megfelelő munkahely.
Elkerülhetetlen, hogy időnként szembetaláljuk magunkat a nagy rémmel, a stresszel, stresszes helyzetekkel, stresszkeltő körülményekkel.
Pszichénk edzése akkor lesz sikeres, ha szembe merünk és szembe tudunk nézni a sötét oldallal is.
„Mindenkinek van, mindenki beszél róla, mégis csak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz.” – olvashatjuk Selye „Stressz distressz nélkül” című könyvében.
A stressz mint fogalom mindennapi az életben, a köztudatban. A média egyes emberek szokatlan betegségei, bizarr viselkedése mögött hajlamos stresszt, idegösszeroppanást feltételezni. A „stressz” szó hétköznapi jelentésében is mindenki számára mást és mást jelent. A stressz nem csupán valmilyen problémás helyzetet jelent. Az erőfeszítés, kimerültség, fájdalom, félelem, vérveszteség sem önmaga a stressz, hanem olyan körülmények, melyek mindegyike okozhat stresszt.
A stresszt most olyan értelemben elemezzük, amikor a stressz megítélésünk szerint veszélyeztetik fizikai és pszichikai jóllétünket.
A stresszkeltő események a következő kategóriákba rendezhetők:
1. Szenzoros túlingerlés: nagyon intenzív szenzoros ingereket jelent, mint a túl erős fény, zaj, szélsőséges hőmérséklet.
2. Az egyén életében bekövetkezett fordulatok: magánéleti válságok, betegségek.
3. Munkahellyel kapcsolatos stressz.
4. Traumatikus események, illetve az azt követő poszttraumás stressz.
5. Szorongás, fájdalom
Ez utolsó azért érdekes, mert még az sem biztos, hogy valóban létezik bármilyen stresszkeltő esemény mégis csupán stresszt élünk át azért mert önmagunkban a körülményeket stresszkeltőnek éljük meg.
Fontos még tudni, hogy különbözünk abban, hogy a körülöttünk, velünk történő eseményeket stresszkeltőnek értékeljük-e vagy nem. Van, aki úgymond bármitől „stresszel” másokban elég magas a stressz-inger küszöb. S olyanok is vannak, akik saját maguk keresik a stresszes helyzeteket, mert kihívásnak élik meg.
Az viszont mindenkire igaz, hogy ha szembekerülünk a stresszkeltő eseménnyel, helyzettel és stresszt élünk meg, akkor azt a stresszt kezelni kell. A stressz nem olyan valami, amit el kell kerülni. Valójában nem is lehet. Bármit teszünk, bármi történik velünk, az élet fenntartása nem más, mint a környezeti befolyásokhoz való alkalmazkodás. A sresszmentes állapot a halál. A stresszválaszok minden olyan helyzetben normálisnak tekinthetők, amikor egy stresszor elől el kell menekülnünk, vagy szembe kell szállnunk vele, de krónikussá váló vagy kiszámíthatatlan stresszor esetén a stresszválaszok egyre kevésbé lesznek hatásosak és negatív hatás gyakorolnak mindennapjainkra és súlyosan károsíthatják az egészségünket.
Ha életünk egy színterén a stressz szinte folyamatos vagy nem kontrollálható, nem kiszámítható, akkor az bizony „pokollá” teheti az életünket.
Család, iskola, munka, közösségi élet vagy ezek hiánya a leggyakoribb helyszínek, ahol szembe kell vagy szembenézhetünk a folyamatos stresszel.
A ma cikkben a munkahelyi stresszel foglalkoznék egy kicsit részletesebben, de van egy álláspontom, ami bármelyik színtérre vonatkozhat. Ha bármilyen területen a stressz aránya magas, s minden probálkozásunk ellenére nem tudjuk megoldani, azt a helyzetet el kell hagyni.
Munkahelyi stressz általánosan
Van objektív stressz, ami az adott munkával együtt jár, előre látható, tudható, kiszámítható, és mielőtt elvállalod a munkát, el tudod dönteni, hogy bevállalod-e vagy sem. Ha be is vállaltad, még mindig szembesülhetsz azzak, hogy mégsem bírod ezeket, akkor munkahelyet lehet és kell változtatni. Lehet, hogy a környezet zajos, monoton a munka stb.
Van azonban szubjektív stressz is, ami előre nem kiszámítható, aminek oka gyakran belül, a személyiségben keresendő. Mik lehetnek ezek?
- leggyakrabban az önismeret hiányából, tolerancia-hiányból, önértékelési és önbizalomhiányból fakadó frusztráció
- gyakran előfordul, hogy a munkahelyi közösség olyan, amivel nem tudsz azonosulni kultúrálisan, morálisan
- vannak extrém körülmények is, mint például a mobbing vagy a burnout
A mobbingról és burnout-ról a következő cikkben részletesen is fogok írni, mivel jóval kevesebbet foglalkozunk vele, mint az önértékeléssel, önbizalommal, pedig sajnos egyre gyakrabban előforduló helyzetek a munkahelyeken.
Valójában mindegy, hogy a munkahelyi stressz milyen formájában fordul elő, ha hosszú időn keresztül tart és nem javítható az állapot, akkor meg kell tenni mindent azért, hogy munkahelyet tudj változtatni.
Ha munkahelyet választunk általában három szempontot veszünk figyelembe:
- jövedelem mértéke
- mennyire kielégítő a munka
- munkahelyi közösség
Bármelyik károsodik az hosszú távon krónikus stresszt jelent. Rövid távon a másik kettő kompenzálni tudja és magunkat is meg tudjuk győzni arról, hogy érdemes elviselni, de ha már két tényező is problémás, akkor be kell látni, hogy nem ez a megfelelő munkahely.