Kommunikáció és nyelv
A kommunikáció az emberi társadalom egyik legfontosabb jelensége. Amikor emberi kommunikációról beszélünk, főleg a verbális, nyelvi kommunikációra gondolunk, hiszen ez az, ami különlegessé tesz minket, embereket. Rene Descartes a modern európai gondolkodás egyik úttörője érvelt először amellett, hogy az ember képessége a nyelv elsajátítására és használatára nemcsak elkülöníti őt minden más fajtól, de hozzátartozik az emberi lét lényegéhez. Kommunikálni az állatok is kommunikálnak, de olyan rendszert, mint az emberi beszéd semmilyen más faj nem használ. Viszont az emberi kommunikáció és az emberi beszéd közé nem tudunk egyenlőségjelet tenni. Hiszen nyilvánvalóan tudunk kommunikálni szavak nélkül is, elég csak a metakommunikációra gondolnunk, s létezik a “süketek párbeszéde is”, ahol azt látjuk, hogy a beszélgetőpartnerek nem veszik tudomásul egymás üzeneteit. Noha mindketten a nyelvet használják, de nyilvánvalóan nem kommunikálnak. Létezik tehát nyelvhasználat, ami nem kommunikáció és kommunikáció melyhez nem szükségesek szavak.
Kommunikációs kompetencia
Azt, hogy ki, hogyan, milyen szinten képes kommunikálni azt egyrészt az egyén öröklött képessége, másrészt a korábbi tapasztalatai határozzák meg. Összeségében kommunikációs kompetenciáról beszélhetünk, amelyen a társas kapcsolatok zökkenőmentes lebonyolításához szükséges tudások és készségek készletét értjük. A kommunikáció módját a korábbi nemzedékektől tanuljuk. Ezért a genetikai adottságokon kívül nagyon fontos a környezet szerepe. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kommunikációs készség fejleszthető, javítható. A velünk született képességek is fejleszthetők! Megfelelő gyakorlással egy gyengébb képességű kommunikátor is hatékonyabbá válhat.
A kommunikációs készségek mélyen beágyazódnak a személyiség egészébe, így a kommunikációs képességek fejlesztése személyiségfejlesztés is, amihez mindenek előtt szükség van önismeretre, önmagunk elfogadására is. Szociális kötődéseink, empátiánk, tolerancia-képességünk, attitűdjeink meghatározzák mennyire vagyunk érzékenyek környezetünk jelzéseire, illetve mennyire adekvátan reagálunk mások közléseire. Intellektuális képességeinken múlik a kommunikáció logikus vezetése, kontrollja, kreativitásunkon pedig a kommunikációs problémák megoldása. Emocionális megnyilvánulásaink üzeneteink felhívó és meggyőző erejét, hatását módosítják. A retorika a verbális kommunikáció alapját a nyelvhasználatot célozza, tartalmára és kivitelezésére vonatkozóan.
Ne riasszon el senkit, hogy a jó kommunikációhoz ennyi minden kell! A sikert nem adják könnyen, s a kommunikáció a siker egyik kulcsa. De a jó hír, hogy a személyiségfejlesztés során az érzelmi intelligencia, az asszertivitás, a logikus gondolkodás stb. területeinek edzése így is-úgy is megtörténik így pozitív hatással lesz a kommunikációnk fejlődésére is.
Mi is a kommunikáció?
A kommunikáció információcsere az Adó és a Vevő között. A kommunikáció egy dinamikus kölcsönös folyamat. Az Adó, vagy kommunikátor kezdeményezi kommunikációt, így ő lesz a kommunikáció forrása. Ő kódolja az üzenetet, amely a csatornán keresztül jut el a Vevőhöz. A Vevő vagy befogadó dekódolja az üzenetet Amennyiben válaszol, a Vevőből Adó lesz, és a folyamat kezdődik elölről.
Sokan nem is hinnék, mennyire fontos megérteni ezt a kommunikációs folyamatot! Itt van ugyanis a kutya elásva, amikor kommunikációs problémákról beszélünk. Nézzük csak: Adónak szándéka van “valamit” közölni, ami az Ő fejében gondolatként létezik. Ezt spontán módon - saját kultúrkörének, környezetének szokásait, tapasztalatait, nyelvhasználatát használva - szavakba önti majd valamilyen csatornán – élőszóban, telefonon, írásban – közli a Vevővel. Vevő először is a megfelelő érzékszervén keresztül – füle/szeme általában – az agyába juttatja, ahol a saját kultúrkörének, környezetének szokásait, tapasztalatait, nyelvhasználatát felhasználva – értelmezi azt. Bátor ember az, aki erre azt meri mondani, hogy a Vevő pontosan azt értette a közlés alatt, amit az Adó közölni szeretett volna. Számos ponton sérülhet ez a folyamat. Nézzük csak a legtriviálisabbat: az Adó magyar, a Vevő spanyol és egyik sem beszél semmilyen más nyelvet. Ebből értés biztos nem lesz. Vagy a másik gyakori dolog: zajos a csatorna, magyarul hangzavar van, például egy buliban. Szinte ordítani kell, hogy meghalljuk a másikat, az esetek nagy részében félreértjük. De ha megfelelő a csatorna és van közös nyelvünk, a kommunikáció akkor is nehéz társasjáték. Elég ha a sokszor emlegetett férfi-női kommunikációra gondolunk. Miért lesz a szerelemmel, szép reményekkel induló kapcsolatok vége gyakran szakítás, megromlott házasság, válás? Párterápiákban szerzett tapasztalatok és kutatási eredmények szerint a válasz az, hogy a legtöbb esetben kommunikációs hibák miatt. Miközben a pár tagjai úgy érzik, hogy nem valók egymáshoz, nem értik meg egymást, ismétlődő vitáik hátterében gyakran egyszerűen a férfi és a női kommunikáció eltérései, vagy személyes (pl. családi minták alapján kialakult) kommunikációs stílusuk különbözőségei állnak.
De nemcsak párkapcsolatok esetén kell odafigyelnünk a megértésre, hanem az élet minden területén. Az emberi kommunikációnak van egy nagyon fontos jellemzője. A kommunikáció az emberi élet szükségszerű velejárója. Nem lehet nem kommunikálni. Az ember bármit tesz, annak kommunikációs jelentősége lesz a többi ember számára. Így az életünket meghatározó alapvető elem, hogy mit és hogyan kommunikálunk.
A kommunikáció az emberi társadalom egyik legfontosabb jelensége. Amikor emberi kommunikációról beszélünk, főleg a verbális, nyelvi kommunikációra gondolunk, hiszen ez az, ami különlegessé tesz minket, embereket. Rene Descartes a modern európai gondolkodás egyik úttörője érvelt először amellett, hogy az ember képessége a nyelv elsajátítására és használatára nemcsak elkülöníti őt minden más fajtól, de hozzátartozik az emberi lét lényegéhez. Kommunikálni az állatok is kommunikálnak, de olyan rendszert, mint az emberi beszéd semmilyen más faj nem használ. Viszont az emberi kommunikáció és az emberi beszéd közé nem tudunk egyenlőségjelet tenni. Hiszen nyilvánvalóan tudunk kommunikálni szavak nélkül is, elég csak a metakommunikációra gondolnunk, s létezik a “süketek párbeszéde is”, ahol azt látjuk, hogy a beszélgetőpartnerek nem veszik tudomásul egymás üzeneteit. Noha mindketten a nyelvet használják, de nyilvánvalóan nem kommunikálnak. Létezik tehát nyelvhasználat, ami nem kommunikáció és kommunikáció melyhez nem szükségesek szavak.
Kommunikációs kompetencia
Azt, hogy ki, hogyan, milyen szinten képes kommunikálni azt egyrészt az egyén öröklött képessége, másrészt a korábbi tapasztalatai határozzák meg. Összeségében kommunikációs kompetenciáról beszélhetünk, amelyen a társas kapcsolatok zökkenőmentes lebonyolításához szükséges tudások és készségek készletét értjük. A kommunikáció módját a korábbi nemzedékektől tanuljuk. Ezért a genetikai adottságokon kívül nagyon fontos a környezet szerepe. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kommunikációs készség fejleszthető, javítható. A velünk született képességek is fejleszthetők! Megfelelő gyakorlással egy gyengébb képességű kommunikátor is hatékonyabbá válhat.
A kommunikációs készségek mélyen beágyazódnak a személyiség egészébe, így a kommunikációs képességek fejlesztése személyiségfejlesztés is, amihez mindenek előtt szükség van önismeretre, önmagunk elfogadására is. Szociális kötődéseink, empátiánk, tolerancia-képességünk, attitűdjeink meghatározzák mennyire vagyunk érzékenyek környezetünk jelzéseire, illetve mennyire adekvátan reagálunk mások közléseire. Intellektuális képességeinken múlik a kommunikáció logikus vezetése, kontrollja, kreativitásunkon pedig a kommunikációs problémák megoldása. Emocionális megnyilvánulásaink üzeneteink felhívó és meggyőző erejét, hatását módosítják. A retorika a verbális kommunikáció alapját a nyelvhasználatot célozza, tartalmára és kivitelezésére vonatkozóan.
Ne riasszon el senkit, hogy a jó kommunikációhoz ennyi minden kell! A sikert nem adják könnyen, s a kommunikáció a siker egyik kulcsa. De a jó hír, hogy a személyiségfejlesztés során az érzelmi intelligencia, az asszertivitás, a logikus gondolkodás stb. területeinek edzése így is-úgy is megtörténik így pozitív hatással lesz a kommunikációnk fejlődésére is.
Mi is a kommunikáció?
A kommunikáció információcsere az Adó és a Vevő között. A kommunikáció egy dinamikus kölcsönös folyamat. Az Adó, vagy kommunikátor kezdeményezi kommunikációt, így ő lesz a kommunikáció forrása. Ő kódolja az üzenetet, amely a csatornán keresztül jut el a Vevőhöz. A Vevő vagy befogadó dekódolja az üzenetet Amennyiben válaszol, a Vevőből Adó lesz, és a folyamat kezdődik elölről.
Sokan nem is hinnék, mennyire fontos megérteni ezt a kommunikációs folyamatot! Itt van ugyanis a kutya elásva, amikor kommunikációs problémákról beszélünk. Nézzük csak: Adónak szándéka van “valamit” közölni, ami az Ő fejében gondolatként létezik. Ezt spontán módon - saját kultúrkörének, környezetének szokásait, tapasztalatait, nyelvhasználatát használva - szavakba önti majd valamilyen csatornán – élőszóban, telefonon, írásban – közli a Vevővel. Vevő először is a megfelelő érzékszervén keresztül – füle/szeme általában – az agyába juttatja, ahol a saját kultúrkörének, környezetének szokásait, tapasztalatait, nyelvhasználatát felhasználva – értelmezi azt. Bátor ember az, aki erre azt meri mondani, hogy a Vevő pontosan azt értette a közlés alatt, amit az Adó közölni szeretett volna. Számos ponton sérülhet ez a folyamat. Nézzük csak a legtriviálisabbat: az Adó magyar, a Vevő spanyol és egyik sem beszél semmilyen más nyelvet. Ebből értés biztos nem lesz. Vagy a másik gyakori dolog: zajos a csatorna, magyarul hangzavar van, például egy buliban. Szinte ordítani kell, hogy meghalljuk a másikat, az esetek nagy részében félreértjük. De ha megfelelő a csatorna és van közös nyelvünk, a kommunikáció akkor is nehéz társasjáték. Elég ha a sokszor emlegetett férfi-női kommunikációra gondolunk. Miért lesz a szerelemmel, szép reményekkel induló kapcsolatok vége gyakran szakítás, megromlott házasság, válás? Párterápiákban szerzett tapasztalatok és kutatási eredmények szerint a válasz az, hogy a legtöbb esetben kommunikációs hibák miatt. Miközben a pár tagjai úgy érzik, hogy nem valók egymáshoz, nem értik meg egymást, ismétlődő vitáik hátterében gyakran egyszerűen a férfi és a női kommunikáció eltérései, vagy személyes (pl. családi minták alapján kialakult) kommunikációs stílusuk különbözőségei állnak.
De nemcsak párkapcsolatok esetén kell odafigyelnünk a megértésre, hanem az élet minden területén. Az emberi kommunikációnak van egy nagyon fontos jellemzője. A kommunikáció az emberi élet szükségszerű velejárója. Nem lehet nem kommunikálni. Az ember bármit tesz, annak kommunikációs jelentősége lesz a többi ember számára. Így az életünket meghatározó alapvető elem, hogy mit és hogyan kommunikálunk.
Metakommunikáció
Ha kommunikációról beszélünk, fontos a metakommunikáció fogalmát is tisztázni. A metakommunikációt sokan a nem verbális kommunikációval azonosítják, ez azonban durva leegyszerűsítése a metakommunikáció fogalmának. A metakommunikáció, kommunikáción túli kommunikációt jelent. A kommunikációról, a kommunikáló felek egymás közötti kapcsolatáról, arról, ahogy a közlés tartalmához viszonyulnak, nyújt információt. Mennyire tartja igaznak, vagy nem igaznak, fontosnak, vagy jelentéktelennek azt, amiről beszél. Kifejezi a közlő viszonyát a kommunikációs helyzethez is. Hogyan érzi magát a közlő az adott kommunikációs helyzetben, milyen társadalmi szükségszerűségek, szerepviszonylatok befolyásolják azt, ezekről mit gondol a közlő. A metakommunikáció általában indirekt, nem szándékos, „tudattalan”, ezért az esetek többségében a nem verbális csatornák hordozzák. A metakommunikáció hűen tükrözi a közlő belső állapotát. A metakommunikatív jelzéseket nagyon nehéz, talán nem is lehet szándékosan meghamisítani. Ezért van az, hogyha a szándékos kommunikáció és a metakommunikáció ellentmondásba van egymással, akkor sokkal inkább a metakommunikációs jelzéseket fogadja el a befogadó igaznak.
Kommunikáció, mint sikerfaktor
Talán már nem kell sokat magyarázni a fentiek után, hogy a jó kommunikációs képesség a sikerhez vezető út egyik kulcsa. Akár a verbális-, akár a metakommunikációról van szó, mindkettő nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy hogyan vélekedik rólunk a többi ember. A legfontosabb információkat kommunikációnkon keresztül adjuk át magunkról a többi embernek. Napjainkban ez különösen nagy fontossággal bír, hiszen az internet, a Facebook világában bármilyen megosztott mondatunkat százak, ezrek, tízezrek láthatják, olvashatják. Ez alapján ítélnek meg minket, amely életünk miden területére kihathat, ahol a sikert keressük. Magánéletben, munkában, közéletben.
S ne felejtsük el, hogy a kommunikáció kölcsönös folyamat. Nemcsak a magunkról való információközlést jelenti, hanem a többi embertől hozzánk érkező információ megértését és befogadását, s arra való reakciót is jelenti. Ezt pedig szintén nem kell magyarázni, miért nagyon fontos a siker elérésében az élet bármelyik területén.
Nincs mese, el kell, hogy mélyedjünk jobban a kommunikáció különböző területeiben. Tartalmi, stílusbeli, retorikai stb vonatkozásait megnézve javíthatjuk kommunikációs képességeinket, készségeinket, stílusunkat.
Ha kommunikációról beszélünk, fontos a metakommunikáció fogalmát is tisztázni. A metakommunikációt sokan a nem verbális kommunikációval azonosítják, ez azonban durva leegyszerűsítése a metakommunikáció fogalmának. A metakommunikáció, kommunikáción túli kommunikációt jelent. A kommunikációról, a kommunikáló felek egymás közötti kapcsolatáról, arról, ahogy a közlés tartalmához viszonyulnak, nyújt információt. Mennyire tartja igaznak, vagy nem igaznak, fontosnak, vagy jelentéktelennek azt, amiről beszél. Kifejezi a közlő viszonyát a kommunikációs helyzethez is. Hogyan érzi magát a közlő az adott kommunikációs helyzetben, milyen társadalmi szükségszerűségek, szerepviszonylatok befolyásolják azt, ezekről mit gondol a közlő. A metakommunikáció általában indirekt, nem szándékos, „tudattalan”, ezért az esetek többségében a nem verbális csatornák hordozzák. A metakommunikáció hűen tükrözi a közlő belső állapotát. A metakommunikatív jelzéseket nagyon nehéz, talán nem is lehet szándékosan meghamisítani. Ezért van az, hogyha a szándékos kommunikáció és a metakommunikáció ellentmondásba van egymással, akkor sokkal inkább a metakommunikációs jelzéseket fogadja el a befogadó igaznak.
Kommunikáció, mint sikerfaktor
Talán már nem kell sokat magyarázni a fentiek után, hogy a jó kommunikációs képesség a sikerhez vezető út egyik kulcsa. Akár a verbális-, akár a metakommunikációról van szó, mindkettő nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy hogyan vélekedik rólunk a többi ember. A legfontosabb információkat kommunikációnkon keresztül adjuk át magunkról a többi embernek. Napjainkban ez különösen nagy fontossággal bír, hiszen az internet, a Facebook világában bármilyen megosztott mondatunkat százak, ezrek, tízezrek láthatják, olvashatják. Ez alapján ítélnek meg minket, amely életünk miden területére kihathat, ahol a sikert keressük. Magánéletben, munkában, közéletben.
S ne felejtsük el, hogy a kommunikáció kölcsönös folyamat. Nemcsak a magunkról való információközlést jelenti, hanem a többi embertől hozzánk érkező információ megértését és befogadását, s arra való reakciót is jelenti. Ezt pedig szintén nem kell magyarázni, miért nagyon fontos a siker elérésében az élet bármelyik területén.
Nincs mese, el kell, hogy mélyedjünk jobban a kommunikáció különböző területeiben. Tartalmi, stílusbeli, retorikai stb vonatkozásait megnézve javíthatjuk kommunikációs képességeinket, készségeinket, stílusunkat.