Szeretem a balettet. Tudom, ezzel nincs mindenki így. Ezért időnként megpróbálom ezzel-azzal megszerettetni. Pár éve elrángattam a barátnőmet egy előadásra, hátha rákattan. Nem ment ki rögtön az elején és közben sem, amit én sikernek könyveltem el. Azért elájulva sem volt, ezt be kell, hogy valljam. Azt mondta, az a baja a ballettel, hogy egy sztorit adnak elő, de nem beszélnek benne, as így Ő nehezen érti. Amúgy a zene okés. Néztem rá, mint borjú az újkapura, hogy miről beszél? Én tökéletesen értem szavak nélkül is mi a sztori. Még az érzelmek, a ki nem mondott gondolatok is egyértelműek. Csupán a táncból, az arcjátékból, kézmozdulatokból ki lehet olvasni mi történik. S ott van még a mozdulat sebessége, a közelség a távolság stb.
Metakommunikáció. Ezt a szép szót használhatjuk a kommunikáció eme – szavak nélküli, nemverbális – formájára.
Egy kis tudományos hátteret adnék, csak a definíciók és a közös értés miatt. Ahogyan már írtam a siker egyik legfontosabb faktora a kommunikáció, s biztosíthatok mindenkit arról, hogy ezen belül is a metakommunikáció az, ami a sikeressé válásban nagyon fontos szerepet játszik, így érdemes egy kicsit „beletanulni”.
Mondok egy példát: Margaret Thatcher-nek (brit konzervatív politikus, 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, egyben az eddigi egyetlen nő, aki ezen tisztségeket betöltötte ) nagyon magas volt a hangszíne ezért logopédusok dolgoztak azon, hogy lejjebb vigyék az amúgy beszéd közben zavarónak ható hangmagasságot. De közelebbi pédánk is van: Orbán Viktor beszéde is jelentősen lassult az évek során. ☺
Fontos tehát, hogy értsük, hogyan is működik és mit is jelent az, hogy metakommunikáció.
A metakommunikáció fajtái: mimika, vokális kommunikáció, tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térköz.
Mimika: Összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés. Az arc mimikai szempontból legfontosabb fő vonalait és pontjait használják fel az érzelem kifejezésére. Ezek a szem pontja, a szemöldök és a száj vonalai. A mimika ösztönösen működik. A különböző kultúrákban az érzelmek ugyanúgy jelennek meg az arcon. Még a vakon születettek arcjátéka sem különbözik az látókétól.
Tekintet: A tekintet az, amelyből észlelni lehet, hogy a másik lény percepciós (észlelhető) terében vagyunk-e. A tekintet arról kelt képet, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre és ezáltal könnyíti a kontrollt a helyzet felett. A tekintet irányának és tartalmának mindig jelzés értéke van. A tekinteten át történő kommunikáció többnyire öntudatlan. A tekintetnek szabályozó szerepe van, befolyásoló jelzéseket tartalmazhat.
Vokális kommunikáció: Ide tartoznak az úgynevezett paralingvisztikai tényezők (azaz a nyelven túli), például hangnem, hanghordozás, hanglejtés, hangsúly. A hangból megállapíthatjuk a közlő nemét, korát, karakterét, természetét, illetve a használt dialektust.
Mozgásos kommunikáció: A mozgásos kommunikációs csatornák, (négyféle ilyen csatornát különböztetünk meg): gesztusok, testtartás, térközszabályozás, kinezika. A gesztusok közé a fej, kezek és a karok mozgását soroljuk. E testrészek a közvetlen kommunikációban általában mozgásban vannak. E mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos, másik felük öntudatlan. A gesztusok szabályozó funkciót töltenek be, a kommunikáció folytatását, gyorsítását, megszakítását, magyarázatát kérve. A gesztusok nagyon sok zavarjelet közvetítenek, például a feszültség jelét. A gesztusokban gyakran tükröződnek a szimbólumok, például a karikagyűrűjével játszó nő a házasságának gondjaival küzd.
Testtartás: Viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki. Különböző szociális viszonylatokban, szerephelyzetekben meghatározó testtartás kívánatos. Az interakciós helyzetben akaratlanul és öntudatlanul is átvesszük egymás testtartását. A testtartásnak (proxemia) ezen belül az állásmódnak megnevezései: egyenes, peckes állás, púpos, görnyedt, roggyant, alázatos, kevély, tartózkodó tartás, délceg, katonás stb. testtartás a testi állapot mellett lelki tulajdonságokra is utalnak. A kommunikációs folyamat során legcélravezetőbb az egyenes testtartás, a pici terpesz- vagy „pihenj” állás (bár ez utóbbi „ingadozást” eredményezhet).
Térközszabályozás: A proxemika szabályozza, hogy az emberek mikor milyen közel mehetnek egymáshoz. Itt találhatóak azok a metakommunikációk zónák és távolságaik, melyeket érdemes a kommunikációban figyelembe venni. Az értékek kultúrafüggőek.
A metakommunikációt sokan a nem verbális kommunikációval azonosítják, ez azonban durva leegyszerűsítése a metakommunikáció fogalmának. Igaz ugyan, hogy a metakommunikációt általában a nem verbális csatornák hordozzák, de mint látni fogjuk, a nem verbális kommunikációnak nem csak metakommunikatív szerepe lehet, hiszen számos egyezményes jel van például a gesztusok között. Ami nagyon fontos és kiemelendő: A metakommunikáció hűen tükrözi a közlő belső állapotát. A metakommunikatív jelzéseket nagyon nehéz szándékosan meghamisítani, talán nem is lehet teljesen. Bár azért tompítható, például a nem verbális kommunikáció szándékos visszafogásával, vagy az arc takarásával stb. Mivel nehéz meghamisítani ezért van az, hogyha a szándékos kommunikáció és a metakommunikáció ellentmondásban van egymással, akkor sokkal inkább a metakommunikációs jelzéseket fogadjuk el igaznak.
A metrón, villamoson nézem az emberi arcokat és próbálok olvasni belőlük, de ez azért nagyon nehéz. A főnököm pedig megtiltotta, hogy szembe üljek vele a megbeszélések alkalmával, mert erős arcjátékkal szokott reagálni, arra ami elhangzik és én pedig “olvasom” az arcát és sokszor félreértelmezem a “grimaszokat”.
Az emberek ugyanúgy dolgozzák fel a metakommunikáció jeleit mint a verbális kommunikációét. De az mindegyikünk számára világos, hogy az egyezményes jeleken kívül a többi metakommunikációs jel nem annyira egyértelmű, mint a szavak. (bár néha még a szavakat is félreértjük ☺) .
Metakommunikáció. Ezt a szép szót használhatjuk a kommunikáció eme – szavak nélküli, nemverbális – formájára.
Egy kis tudományos hátteret adnék, csak a definíciók és a közös értés miatt. Ahogyan már írtam a siker egyik legfontosabb faktora a kommunikáció, s biztosíthatok mindenkit arról, hogy ezen belül is a metakommunikáció az, ami a sikeressé válásban nagyon fontos szerepet játszik, így érdemes egy kicsit „beletanulni”.
Mondok egy példát: Margaret Thatcher-nek (brit konzervatív politikus, 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, egyben az eddigi egyetlen nő, aki ezen tisztségeket betöltötte ) nagyon magas volt a hangszíne ezért logopédusok dolgoztak azon, hogy lejjebb vigyék az amúgy beszéd közben zavarónak ható hangmagasságot. De közelebbi pédánk is van: Orbán Viktor beszéde is jelentősen lassult az évek során. ☺
Fontos tehát, hogy értsük, hogyan is működik és mit is jelent az, hogy metakommunikáció.
A metakommunikáció fajtái: mimika, vokális kommunikáció, tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térköz.
Mimika: Összesen hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés. Az arc mimikai szempontból legfontosabb fő vonalait és pontjait használják fel az érzelem kifejezésére. Ezek a szem pontja, a szemöldök és a száj vonalai. A mimika ösztönösen működik. A különböző kultúrákban az érzelmek ugyanúgy jelennek meg az arcon. Még a vakon születettek arcjátéka sem különbözik az látókétól.
Tekintet: A tekintet az, amelyből észlelni lehet, hogy a másik lény percepciós (észlelhető) terében vagyunk-e. A tekintet arról kelt képet, hogy a másik mit észlel, mit vesz észre és ezáltal könnyíti a kontrollt a helyzet felett. A tekintet irányának és tartalmának mindig jelzés értéke van. A tekinteten át történő kommunikáció többnyire öntudatlan. A tekintetnek szabályozó szerepe van, befolyásoló jelzéseket tartalmazhat.
Vokális kommunikáció: Ide tartoznak az úgynevezett paralingvisztikai tényezők (azaz a nyelven túli), például hangnem, hanghordozás, hanglejtés, hangsúly. A hangból megállapíthatjuk a közlő nemét, korát, karakterét, természetét, illetve a használt dialektust.
Mozgásos kommunikáció: A mozgásos kommunikációs csatornák, (négyféle ilyen csatornát különböztetünk meg): gesztusok, testtartás, térközszabályozás, kinezika. A gesztusok közé a fej, kezek és a karok mozgását soroljuk. E testrészek a közvetlen kommunikációban általában mozgásban vannak. E mozgásoknak jelentésük van, egy részük tudatos, másik felük öntudatlan. A gesztusok szabályozó funkciót töltenek be, a kommunikáció folytatását, gyorsítását, megszakítását, magyarázatát kérve. A gesztusok nagyon sok zavarjelet közvetítenek, például a feszültség jelét. A gesztusokban gyakran tükröződnek a szimbólumok, például a karikagyűrűjével játszó nő a házasságának gondjaival küzd.
Testtartás: Viszonyt, álláspontot, szubjektív értékelést fejez ki. Különböző szociális viszonylatokban, szerephelyzetekben meghatározó testtartás kívánatos. Az interakciós helyzetben akaratlanul és öntudatlanul is átvesszük egymás testtartását. A testtartásnak (proxemia) ezen belül az állásmódnak megnevezései: egyenes, peckes állás, púpos, görnyedt, roggyant, alázatos, kevély, tartózkodó tartás, délceg, katonás stb. testtartás a testi állapot mellett lelki tulajdonságokra is utalnak. A kommunikációs folyamat során legcélravezetőbb az egyenes testtartás, a pici terpesz- vagy „pihenj” állás (bár ez utóbbi „ingadozást” eredményezhet).
Térközszabályozás: A proxemika szabályozza, hogy az emberek mikor milyen közel mehetnek egymáshoz. Itt találhatóak azok a metakommunikációk zónák és távolságaik, melyeket érdemes a kommunikációban figyelembe venni. Az értékek kultúrafüggőek.
A metakommunikációt sokan a nem verbális kommunikációval azonosítják, ez azonban durva leegyszerűsítése a metakommunikáció fogalmának. Igaz ugyan, hogy a metakommunikációt általában a nem verbális csatornák hordozzák, de mint látni fogjuk, a nem verbális kommunikációnak nem csak metakommunikatív szerepe lehet, hiszen számos egyezményes jel van például a gesztusok között. Ami nagyon fontos és kiemelendő: A metakommunikáció hűen tükrözi a közlő belső állapotát. A metakommunikatív jelzéseket nagyon nehéz szándékosan meghamisítani, talán nem is lehet teljesen. Bár azért tompítható, például a nem verbális kommunikáció szándékos visszafogásával, vagy az arc takarásával stb. Mivel nehéz meghamisítani ezért van az, hogyha a szándékos kommunikáció és a metakommunikáció ellentmondásban van egymással, akkor sokkal inkább a metakommunikációs jelzéseket fogadjuk el igaznak.
A metrón, villamoson nézem az emberi arcokat és próbálok olvasni belőlük, de ez azért nagyon nehéz. A főnököm pedig megtiltotta, hogy szembe üljek vele a megbeszélések alkalmával, mert erős arcjátékkal szokott reagálni, arra ami elhangzik és én pedig “olvasom” az arcát és sokszor félreértelmezem a “grimaszokat”.
Az emberek ugyanúgy dolgozzák fel a metakommunikáció jeleit mint a verbális kommunikációét. De az mindegyikünk számára világos, hogy az egyezményes jeleken kívül a többi metakommunikációs jel nem annyira egyértelmű, mint a szavak. (bár néha még a szavakat is félreértjük ☺) .
Hát akkor most hogy is van? Van a metakommunikáció, amely ösztönös, nehezen kontrollálható, tehát nehéz vele nem őszintének lenni, de nem egyértelmű a fogadó fél számára, félreérthető. S van a verbális kommunikáció, amely kevésbé félreérthető, de viszont könnyedén lehet nem valós dolgokat mondanunk a szavakkal. S szokszor előfordul, hogy a metakommunikációnk mást mutat, mint a szavaink.
Miért lényeges ez? Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a metakommunikáció mindent el tud mondani rólunk. Nehezen kontrollálható, de bizonyos részei fejleszthetők. S nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy milyen benyomást teszünk embertársainkra, s ezáltal a siker egyik fontos faktora.
Ha nyíltan, őszintén, kompetensen kommunikálunk verbálisan, akkor nem kell félnünk attól, hogy a “testünk elárul” minket.
Paul Ekman amerikai pszichológus nagyon sokat foglalkozott/foglalkozik a testbeszéddel, azon belül is az arckifejezésekkel. „Beszédes hazugságok” címmel megjelent könyvéből az olvasó megismerheti, hogy a testbeszéd, a hang és az arckifejezések hogyan árulkodnak a hazugságról. De nem kell feltétlenül arra gondolnunk, hogy direkt hazugságok esetén zavaró a verbális-nem verbális össze nem illés. Ahogyan a mondás szól: “Az arcod/szemed mindent elárul! “. A párom kérdezi: “Valami baj van? “. Én nem szívesen beszélek a nyavalyámról, amíg meg nem rágtam magamban. A szavak nem tolulnka a számra, hogy azonnal elmondjam a problémámat. De ezek szerint egyértelműen látszik. Miből? Viselkedés, testtartás, arckifejezés stb. Arról már leszoktam hogy azt mondjam a szavaimmal, hogy “Semmi”, mert úgysem hiszi el. Akkor sem, ha lehajtom a fejem és nem nézek a szemébe! ☺
Miért lényeges ez? Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a metakommunikáció mindent el tud mondani rólunk. Nehezen kontrollálható, de bizonyos részei fejleszthetők. S nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy milyen benyomást teszünk embertársainkra, s ezáltal a siker egyik fontos faktora.
Ha nyíltan, őszintén, kompetensen kommunikálunk verbálisan, akkor nem kell félnünk attól, hogy a “testünk elárul” minket.
Paul Ekman amerikai pszichológus nagyon sokat foglalkozott/foglalkozik a testbeszéddel, azon belül is az arckifejezésekkel. „Beszédes hazugságok” címmel megjelent könyvéből az olvasó megismerheti, hogy a testbeszéd, a hang és az arckifejezések hogyan árulkodnak a hazugságról. De nem kell feltétlenül arra gondolnunk, hogy direkt hazugságok esetén zavaró a verbális-nem verbális össze nem illés. Ahogyan a mondás szól: “Az arcod/szemed mindent elárul! “. A párom kérdezi: “Valami baj van? “. Én nem szívesen beszélek a nyavalyámról, amíg meg nem rágtam magamban. A szavak nem tolulnka a számra, hogy azonnal elmondjam a problémámat. De ezek szerint egyértelműen látszik. Miből? Viselkedés, testtartás, arckifejezés stb. Arról már leszoktam hogy azt mondjam a szavaimmal, hogy “Semmi”, mert úgysem hiszi el. Akkor sem, ha lehajtom a fejem és nem nézek a szemébe! ☺
Van még egy fontos szempont, amiről szólnom kell.
Van aki a testbeszédből él. Például a pantomimművészek. A közlésben csak a testükre támaszkodhatnak. Sokszor néztem pantomimest, s feltűnt, hogy a mozdulataik a normálishoz képest eltúlzottak és lassabbak. Olyan, mint amikor beszélünk és olyanhoz szólunk, aki nem beszéli tökéletesen a nyelvünket. Lassabban és artikuláltabban beszélünk ilyenkor. A pantomimes valószínűleg azért teszi ezt, hogy mindenki jól értse. A testbeszédet sem tudja mindenki ugyanolyan szinten dekódolni. Van aki jobban “olvas” ezekből a jelekből, s van aki kevésbé. S van aki “metakommunikációs süket” vagyis egyáltalán nem érti a “jeleket”.
Összességében azt tudjuk mondani, hogy ha egyértelműen akarunk valamit közölni és ehhez nem áll rendelkezésünkre a verbalitás, akkor használjunk egyezményes jeleket. Ma már mindenki tudja használni a “Like”-ot, a “Szeretlek jelet” , de elég arra gondolni, hogy mutatjuk azt, hogy “Majd hívlak!”.
Van aki a testbeszédből él. Például a pantomimművészek. A közlésben csak a testükre támaszkodhatnak. Sokszor néztem pantomimest, s feltűnt, hogy a mozdulataik a normálishoz képest eltúlzottak és lassabbak. Olyan, mint amikor beszélünk és olyanhoz szólunk, aki nem beszéli tökéletesen a nyelvünket. Lassabban és artikuláltabban beszélünk ilyenkor. A pantomimes valószínűleg azért teszi ezt, hogy mindenki jól értse. A testbeszédet sem tudja mindenki ugyanolyan szinten dekódolni. Van aki jobban “olvas” ezekből a jelekből, s van aki kevésbé. S van aki “metakommunikációs süket” vagyis egyáltalán nem érti a “jeleket”.
Összességében azt tudjuk mondani, hogy ha egyértelműen akarunk valamit közölni és ehhez nem áll rendelkezésünkre a verbalitás, akkor használjunk egyezményes jeleket. Ma már mindenki tudja használni a “Like”-ot, a “Szeretlek jelet” , de elég arra gondolni, hogy mutatjuk azt, hogy “Majd hívlak!”.
A metakommunikáció abban az esetben ha verbálisan kommunikálunk nagyon jó kiegészítője, erősítője vagy tompítója lehet a mondanivalónknak. Gondoljunk a legendás “olaszos” gesztikulációra, mennyit tud hozzáadni a szimpla szavakhoz. Másik irányban, ha miközben “legorombítjuk” gyermekünket leguggolunk hozzá, a szemébe nézünk, megfogjuk a kezét és úgy beszélünk hozzá, egészen más az eredménye, érzete, mint a több méter távolságból odakiabált szavaknak.
Sok-sok példát tudnék még mondani, hiszen a metakommunikációnak is óriási az irodalma, de inkább azt javasolnám, hogy olvassatok utána és figyeljetek egy kicsit jobban a “testetekre” kommunikációs szempontból is!
Sok-sok példát tudnék még mondani, hiszen a metakommunikációnak is óriási az irodalma, de inkább azt javasolnám, hogy olvassatok utána és figyeljetek egy kicsit jobban a “testetekre” kommunikációs szempontból is!