Azt gondoltam, nem lesz elég három rész a párkapcsolati témára. Ugyanis mielőtt arról írnék, hogy hogyan lehet lezárni egy kapcsolatot, úgy érzem mindenképpen el kell elmélkednünk arról, hogy ezt a lezárást hogyan tudjuk esetleg elkerülni. Sajnos előbb-utóbb minden kapcsolat végetér egyszer, de bármennyire fájdalmas is, még mindig az a legjobb, legszebb, ha a kapcsolat az egyik fél halálával ér véget és lehetőleg sok-sok boldog év után, együtt megöregedve kell elbúcsúznunk egyikünknek a másiktól.
Az is tény azonban, hogy manapság ez egyre ritkább. Sok szociológiai tanulmány szól arról, hogy szekvenciális monogámiában élünk, 7-12 évente elszakadnak egymástól a párok, kiürül a kapcsolat és új párt keresünk magunknak. Ez persze nem ilyen egyszerű, minden elszakadás fájdalommal jár, még ha mi magunk is vagyunk a kezdeményező. Így úgy gondolom fontos arról is pár sort írni, hogyan próbáljuk meg ezt elkerülni.
Most a másik hivatásomhoz, a szoftverfejlesztéshez fordulok analógiáért. A mai cikk címeként a Love 7.2-t választottam, de írhattam volna 9.5-öt is. Amire utalni szerettem volna ezzel, hogy hasonlóan a szoftverfejlesztéshez, ahol ahhoz, hogy egy szoftvert folyamatosan használjanak és szeressenek, mindig kell innovációkat végrehajtani rajta ( informatikai nyelven ezt „upgrade”-elésnek hívják :) ), úgy a párkapcsolatban is folyamatosan kell figyelnünk arra, hogy ne hagyjuk ellaposodni, folyamatosan fejlesszük. A másik dolog, ami miatt a szoftverfejlesztés egy jó hasonlat, az a „karbantartás”. Ha egy szoftvert elkezdenek használni, akkor azt a szoftvert folyamatosan támogatni („supportálni”) kell, ami egyfajta folyamatos törődés a szoftverrel (esetleges hibák elhárítása, teljesítmény javítása stb.).
A párkapcsolat is rengeteg törődést igényel. Az első időszak lila ködje nem tart ki sokáig, a kapcsolat átalakul, magától nem fejlődik, csak lanyhul, kivéve, ha figyelünk erre és törődünk vele. A törődés a kapcsolattal pedig azt jelenti, hogy legfőképpen a másikkal, de – nagyon fontos! – saját magunkkal is törődjünk.
Ezt a második dolgot gyorsan elmagyarázom, mert el szoktuk felejteni. :(
Egyszerű szavakkal: ne hanyagoljuk el magunkat! Sem külsőleg, sem belsőleg! Tiszteljük és szeressük annyira a másikat, hogy a legjobb oldalunkat mutatjuk neki, úgy ahogyan a kapcsolat kezdetén az első randikra készülve! Néha elfáradunk, néha nem megy ez könnyen, de törekedjünk rá!
Van egy kedvenc dalom, egy szakításos nóta, Brian McFadden és Delta Goodrem éneklik, a címe: „Almost here”. Az egész dalt is akár ide másolhatnám, mert pont arról szól, hogy a srác meglepődik, mert a lány szakítani akar, pedig Ő (a Fiú) nagyon szereti a Lányt. Csak éppen nem törődött vele eleget:
- „But when I need You, You’re almost here..” ( „amikor szükségem lenne Rád, akkor csak majdnem vagy itt”) – énekli a lány.
- Well I’m sorry that I took our love for granted! („Sajnálom, hogy egyértelműnek kezeltem a szerelmünk!”) – válaszolja a Fiú.
S még egy idézet, egyik kedvenc költőm s egyik kedvenc versem egy sora: „Ki viszi át a fogában tartva a szerelmet a túlsó partra?”
Mindegy milyen műfaj, amit megfogalmaznak, sajnos tény: Nincs garantálva sehol, hogy a szerelem nem múlhat el. Ezt sajnos el kell fogadnunk. De tenni lehet, sőt kell érte, hogy ne így legyen.
Minden nőben valójában három nő lakik. Nem többszörös-személyiség pszichózisról beszélek, amit a thrillerekben látunk, hanem egészséges módon: Angyal, Tündér, Amazon. Ők hárman együtt mindegyikőtökben benne vannak. Ha engeditek Őket jó munkamegosztással dolgozni, akkor közös erővel megóvják, fejlesztik, megtartják a kapcsolatot. A fontos elv, hogy különböző helyzetekben és viszonyulásokban engedjétek azt a lányt előre, akinek az adott szerep leginkább jól áll!
Milyen az Angyalotok? – szerető, gondoskodó, megértő, elfogadó nő. Nem sokat kérdez, nem aggodalmaskodik, nem házsártoskodik, nem hisztizik. Miért is tenné? Egy Angyal ilyet nem csinál. :) Neki abban van az ereje, hogy nyugodt tud maradni és a másikra figyel, őt segíti. Sokat ad és keveset kér. Mit adhat? Bármit: Konkrét dolgokat akár vagy elvont dolgokat. Figyelmet, egy jó vacsorát, szeretetet, ölelést. A párja kedvenc írójának a legújabb könyvét. Egy üveg sört, jegyet egy focimeccsre! :)
Milyen az Amazon? – hát milyen lenne, harcos! Mert igenis van, amikor ki kell állnunk valamiért. Akár magunkért, akár a párunkért, de akár a párunk ellenében is. De akkor azt amazonként kell tennünk, nyílt harcban, erőnket összpontosítva, tisztességes küzdelemben. Egy Amazon aztán szintén biztos, hogy nem hisztizik, nyavalyog, „rinyál”, nem alkalmaz lelki terrot, nem sír! Küzd, mert néha sajnos küzdeni kell!
És a Tündér? – ő már egy színesebb egyéniség, kis tarka szárnyaival ide-oda libben, néha kis butaságokat csacsog, mókázik és ami a legfontosabb, amikor már minden kötél szakad: VARÁZSOL! :) A Tündéreitek különböznek abban, hogy mivel és hogyan tudnak varázsolni, de tudnak, ez biztos! Van aki egy jó masszázzsal, van aki zenével, apró meglepetésekkel. Mindenkinek megvan ez a varázstudománya! A férfiak szeretik bennetek, bennünk ezt a kis kótyagos, bájos Tündérlányt is!
Mindegyikőtökben ott vannak Ők! Ha valaki azt gondolná egyik vagy másik Őbenne nincs, akkor csak az lehet a baj, hogy még nem engedte előlépni. Meg kell keresni, felismerni, megismerni és engedni működni!
Egy valakit (aki valószínűleg szintén bennünk lakik, csak mi nők nem szeretünk róla beszélni, Őt főleg a férfiak szokták emlegetni) kérlek ne engedjetek ki soha, nincs szükség rá: A SÁRKÁNYT! :)
Az is tény azonban, hogy manapság ez egyre ritkább. Sok szociológiai tanulmány szól arról, hogy szekvenciális monogámiában élünk, 7-12 évente elszakadnak egymástól a párok, kiürül a kapcsolat és új párt keresünk magunknak. Ez persze nem ilyen egyszerű, minden elszakadás fájdalommal jár, még ha mi magunk is vagyunk a kezdeményező. Így úgy gondolom fontos arról is pár sort írni, hogyan próbáljuk meg ezt elkerülni.
Most a másik hivatásomhoz, a szoftverfejlesztéshez fordulok analógiáért. A mai cikk címeként a Love 7.2-t választottam, de írhattam volna 9.5-öt is. Amire utalni szerettem volna ezzel, hogy hasonlóan a szoftverfejlesztéshez, ahol ahhoz, hogy egy szoftvert folyamatosan használjanak és szeressenek, mindig kell innovációkat végrehajtani rajta ( informatikai nyelven ezt „upgrade”-elésnek hívják :) ), úgy a párkapcsolatban is folyamatosan kell figyelnünk arra, hogy ne hagyjuk ellaposodni, folyamatosan fejlesszük. A másik dolog, ami miatt a szoftverfejlesztés egy jó hasonlat, az a „karbantartás”. Ha egy szoftvert elkezdenek használni, akkor azt a szoftvert folyamatosan támogatni („supportálni”) kell, ami egyfajta folyamatos törődés a szoftverrel (esetleges hibák elhárítása, teljesítmény javítása stb.).
A párkapcsolat is rengeteg törődést igényel. Az első időszak lila ködje nem tart ki sokáig, a kapcsolat átalakul, magától nem fejlődik, csak lanyhul, kivéve, ha figyelünk erre és törődünk vele. A törődés a kapcsolattal pedig azt jelenti, hogy legfőképpen a másikkal, de – nagyon fontos! – saját magunkkal is törődjünk.
Ezt a második dolgot gyorsan elmagyarázom, mert el szoktuk felejteni. :(
Egyszerű szavakkal: ne hanyagoljuk el magunkat! Sem külsőleg, sem belsőleg! Tiszteljük és szeressük annyira a másikat, hogy a legjobb oldalunkat mutatjuk neki, úgy ahogyan a kapcsolat kezdetén az első randikra készülve! Néha elfáradunk, néha nem megy ez könnyen, de törekedjünk rá!
Van egy kedvenc dalom, egy szakításos nóta, Brian McFadden és Delta Goodrem éneklik, a címe: „Almost here”. Az egész dalt is akár ide másolhatnám, mert pont arról szól, hogy a srác meglepődik, mert a lány szakítani akar, pedig Ő (a Fiú) nagyon szereti a Lányt. Csak éppen nem törődött vele eleget:
- „But when I need You, You’re almost here..” ( „amikor szükségem lenne Rád, akkor csak majdnem vagy itt”) – énekli a lány.
- Well I’m sorry that I took our love for granted! („Sajnálom, hogy egyértelműnek kezeltem a szerelmünk!”) – válaszolja a Fiú.
S még egy idézet, egyik kedvenc költőm s egyik kedvenc versem egy sora: „Ki viszi át a fogában tartva a szerelmet a túlsó partra?”
Mindegy milyen műfaj, amit megfogalmaznak, sajnos tény: Nincs garantálva sehol, hogy a szerelem nem múlhat el. Ezt sajnos el kell fogadnunk. De tenni lehet, sőt kell érte, hogy ne így legyen.
Minden nőben valójában három nő lakik. Nem többszörös-személyiség pszichózisról beszélek, amit a thrillerekben látunk, hanem egészséges módon: Angyal, Tündér, Amazon. Ők hárman együtt mindegyikőtökben benne vannak. Ha engeditek Őket jó munkamegosztással dolgozni, akkor közös erővel megóvják, fejlesztik, megtartják a kapcsolatot. A fontos elv, hogy különböző helyzetekben és viszonyulásokban engedjétek azt a lányt előre, akinek az adott szerep leginkább jól áll!
Milyen az Angyalotok? – szerető, gondoskodó, megértő, elfogadó nő. Nem sokat kérdez, nem aggodalmaskodik, nem házsártoskodik, nem hisztizik. Miért is tenné? Egy Angyal ilyet nem csinál. :) Neki abban van az ereje, hogy nyugodt tud maradni és a másikra figyel, őt segíti. Sokat ad és keveset kér. Mit adhat? Bármit: Konkrét dolgokat akár vagy elvont dolgokat. Figyelmet, egy jó vacsorát, szeretetet, ölelést. A párja kedvenc írójának a legújabb könyvét. Egy üveg sört, jegyet egy focimeccsre! :)
Milyen az Amazon? – hát milyen lenne, harcos! Mert igenis van, amikor ki kell állnunk valamiért. Akár magunkért, akár a párunkért, de akár a párunk ellenében is. De akkor azt amazonként kell tennünk, nyílt harcban, erőnket összpontosítva, tisztességes küzdelemben. Egy Amazon aztán szintén biztos, hogy nem hisztizik, nyavalyog, „rinyál”, nem alkalmaz lelki terrot, nem sír! Küzd, mert néha sajnos küzdeni kell!
És a Tündér? – ő már egy színesebb egyéniség, kis tarka szárnyaival ide-oda libben, néha kis butaságokat csacsog, mókázik és ami a legfontosabb, amikor már minden kötél szakad: VARÁZSOL! :) A Tündéreitek különböznek abban, hogy mivel és hogyan tudnak varázsolni, de tudnak, ez biztos! Van aki egy jó masszázzsal, van aki zenével, apró meglepetésekkel. Mindenkinek megvan ez a varázstudománya! A férfiak szeretik bennetek, bennünk ezt a kis kótyagos, bájos Tündérlányt is!
Mindegyikőtökben ott vannak Ők! Ha valaki azt gondolná egyik vagy másik Őbenne nincs, akkor csak az lehet a baj, hogy még nem engedte előlépni. Meg kell keresni, felismerni, megismerni és engedni működni!
Egy valakit (aki valószínűleg szintén bennünk lakik, csak mi nők nem szeretünk róla beszélni, Őt főleg a férfiak szokták emlegetni) kérlek ne engedjetek ki soha, nincs szükség rá: A SÁRKÁNYT! :)