A stresszhelyzetekre adott viselkedéses válaszunkat a 3F-el írjuk le. Fight (Harc), Flight (Menekülés) és Freeze (Ledermedés). Adott lelki állapotunk és a helyzet határozza meg, hogy melyik módszer, az amit választunk.
Napjaink kultúrája általában arra buzdít, hogy Harcosok klubját válasszuk. Erő, határozottság az amit elvár tőlünk a társadalom. Ehhez azonban erősíteni kell magunkat. Különbözünk abban is, hogy milyen módszer a megfelelő amivel a testi, lelki kondíciónkat erősíthetjük.
Mai cikkemben egy módszerhármast szeretnék megosztani. Nem biztos, hogy nektek is pont ez a megfelelő, de a minta alapján mindenki kitalálhatja magának a megfelelő hármast vagy akár négyest, ötöst. A lényeg ugyanaz. A harchoz meg kell magunkat lelkileg erősíteni.
Kacagás-kocogás-lazítás. Ez egy jól bevált hármas.
Kacagás kategória: a pozitív életszemléletről már írtam. A körülöttünk lévő világban megláthatjuk a negatívumot és a pozitívumot is. Ha negatív dolog ér minket, az első, amit tennünk kell, hogy a mérleg túloldalára megkeressük és felrakjuk a pozitívumokat. Ezek alkotják majd a bennünk lévő erőket a megküzdésben segítő hadseregünket a stressz ellen. A negatív oldal a borúlátás, a bűntudat, önmarcangolás stb. Ezek azon túl, hogy a „kacagást” kizárják az immunrendszerünket is gyengítik és rontják a testi kondíciónkat is. Fáradékonyabban leszünk, hajlamosabbak a betegségekre. Ha így működünk, akkor valóban igaz lesz az, hogy a stressz megbetegít. Ez egy lefelé vivő spirál. Tudnunk kell, hogy a genetika itt szintén fontos szerepet játszik.
Abban, hogy mennyire vagyunk hajlamosak saját magunkra venni a „rossz sorsunkat” egyénenként különbözünk. A pszichológia ezt a külső kontrollos/belső kontrollos dimenzió mentén vizsgálja. Külső kontrollos az, aki úgy vélekedik, hogy ami vele történik abba nem nagyon van beleszólása. A körülmények áldozata, mások döntenek sorsáról. Ő csak „elviseli” a világ csapásait. Seligman írta le a „tanult tehetetlenség” fogalmát. Kísérletileg is bizonyította, hogy aki beletörődik sorsába, az már akkor sem fog tenni magáért semmit, ha erre módja lenne. Ez az állapot pedig tragikus mértékben rontja az immunrendszerünk állapotát.
Ezzel szemben a belső kontrollos hisz abban, hogy van befolyása az eseményekre. Ennek következménye, hogy felelősséggel vállalja tetteit és akar és tesz is azért, hogy életműködését testi és lelki szempontból is javítsa, hiszen hiszi és elhiszi, hogy erre hatása, befolyása van. Vagyis tud küzdeni. Elméleten túl a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy képesek legyünk nevetni akkor is, ha nem éppen a legjobb dolog történik velünk.
Nem tudom olvastátok-e a Harry Pottert. Az azkabáni fogoly című kötetben van az a rész, amikor Lupin professzor elmondja a varázsló- és boszorkánytanoncoknak, hogy hogyan győzhetik le félelmüket a rettegett ellenféllel szemben. A mumus, aki a ládába van bezárva, mindenkivel szemben azt az alakot ölti, akitől az illető a legjobban fél. A mumus legyőzésére a módszer az, hogy elképzelik azt akitől/amitől félnek egy nevetséges helyzetben és a „Commikulussimus” varázsigével átváltoztatják a mumust egy nevetséges valakivé, s a nevetés legyőzi a mumust.
Tudom, nem lehet mindent viccel elütni, de amennyire lehet, hagyjuk meg az aggódást, idegeskedést azokra a stresszhelyzetekre, ami tényleg nem oldható meg, s egyes esetekben használjuk Lupin professzor módszerét, próbáljunk meg humort találni és egy jót mosolyogni, akár magunkon is. Haználjuk a varázsigénket! :)
Kocogás kategória: ezt mindenki tudja: a testmozgás erősíti a testet és a lelket. A test egyértelmű. Az természetesen mindegy, hogy futsz vagy teniszezel vagy kondizol. A lényeg a mozgás. A testi kondíciód javul, erősödik az immunrendszered. S ami még nagyon fontos: Bebizonyítod, hogy képes vagy rá. Mire? Bármire. Meg tudtad csinálni. Lefutni a tizenöt kilométert, felmelni a harminc kilós súlyt, legyőzni teniszben a barátnődet (évek óta először) stb. S egy nagyon érdekes hatása is van. Az ezáltal megszerzett önbizalom nem marad specifikus. Kiterjed másra is. Nem csak azt érzed, hogy „igen, le tudtam futni ennyi és ennyi kilométert, de semmi másra nem vagyok képes!”. Nem. Ilyenkor van egy olyan érzés, hogy ha ebben elég kitartó tudtam lenni, akkor másban is az tudok lenni. S megint kész vagy a megküzdésre. Ide nekem az oroszlánt is! :)
Lazítás kategória: engedd meg magadnak, hogy ne legyél mindig tökéletes! Nem baj, ha nem sikerült valami tökéletesen, nem baj, ha hibáztál, nem baj, ha néha unatkozol, nem baj, ha néha lusta vagy, nem baj.... Lazíts. Mások is ilyenek. Ők is fáradtak néha, lusták és tökéletes ember (hálistennek) nincs. Neked sem kell annak lenned. Küzdj meg a helyzettel és ha néha veszítesz, ne hibáztasd meg. Csak egy elvesztett csata. A háborút még nem vesztetted el! :)
Napjaink kultúrája általában arra buzdít, hogy Harcosok klubját válasszuk. Erő, határozottság az amit elvár tőlünk a társadalom. Ehhez azonban erősíteni kell magunkat. Különbözünk abban is, hogy milyen módszer a megfelelő amivel a testi, lelki kondíciónkat erősíthetjük.
Mai cikkemben egy módszerhármast szeretnék megosztani. Nem biztos, hogy nektek is pont ez a megfelelő, de a minta alapján mindenki kitalálhatja magának a megfelelő hármast vagy akár négyest, ötöst. A lényeg ugyanaz. A harchoz meg kell magunkat lelkileg erősíteni.
Kacagás-kocogás-lazítás. Ez egy jól bevált hármas.
Kacagás kategória: a pozitív életszemléletről már írtam. A körülöttünk lévő világban megláthatjuk a negatívumot és a pozitívumot is. Ha negatív dolog ér minket, az első, amit tennünk kell, hogy a mérleg túloldalára megkeressük és felrakjuk a pozitívumokat. Ezek alkotják majd a bennünk lévő erőket a megküzdésben segítő hadseregünket a stressz ellen. A negatív oldal a borúlátás, a bűntudat, önmarcangolás stb. Ezek azon túl, hogy a „kacagást” kizárják az immunrendszerünket is gyengítik és rontják a testi kondíciónkat is. Fáradékonyabban leszünk, hajlamosabbak a betegségekre. Ha így működünk, akkor valóban igaz lesz az, hogy a stressz megbetegít. Ez egy lefelé vivő spirál. Tudnunk kell, hogy a genetika itt szintén fontos szerepet játszik.
Abban, hogy mennyire vagyunk hajlamosak saját magunkra venni a „rossz sorsunkat” egyénenként különbözünk. A pszichológia ezt a külső kontrollos/belső kontrollos dimenzió mentén vizsgálja. Külső kontrollos az, aki úgy vélekedik, hogy ami vele történik abba nem nagyon van beleszólása. A körülmények áldozata, mások döntenek sorsáról. Ő csak „elviseli” a világ csapásait. Seligman írta le a „tanult tehetetlenség” fogalmát. Kísérletileg is bizonyította, hogy aki beletörődik sorsába, az már akkor sem fog tenni magáért semmit, ha erre módja lenne. Ez az állapot pedig tragikus mértékben rontja az immunrendszerünk állapotát.
Ezzel szemben a belső kontrollos hisz abban, hogy van befolyása az eseményekre. Ennek következménye, hogy felelősséggel vállalja tetteit és akar és tesz is azért, hogy életműködését testi és lelki szempontból is javítsa, hiszen hiszi és elhiszi, hogy erre hatása, befolyása van. Vagyis tud küzdeni. Elméleten túl a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy képesek legyünk nevetni akkor is, ha nem éppen a legjobb dolog történik velünk.
Nem tudom olvastátok-e a Harry Pottert. Az azkabáni fogoly című kötetben van az a rész, amikor Lupin professzor elmondja a varázsló- és boszorkánytanoncoknak, hogy hogyan győzhetik le félelmüket a rettegett ellenféllel szemben. A mumus, aki a ládába van bezárva, mindenkivel szemben azt az alakot ölti, akitől az illető a legjobban fél. A mumus legyőzésére a módszer az, hogy elképzelik azt akitől/amitől félnek egy nevetséges helyzetben és a „Commikulussimus” varázsigével átváltoztatják a mumust egy nevetséges valakivé, s a nevetés legyőzi a mumust.
Tudom, nem lehet mindent viccel elütni, de amennyire lehet, hagyjuk meg az aggódást, idegeskedést azokra a stresszhelyzetekre, ami tényleg nem oldható meg, s egyes esetekben használjuk Lupin professzor módszerét, próbáljunk meg humort találni és egy jót mosolyogni, akár magunkon is. Haználjuk a varázsigénket! :)
Kocogás kategória: ezt mindenki tudja: a testmozgás erősíti a testet és a lelket. A test egyértelmű. Az természetesen mindegy, hogy futsz vagy teniszezel vagy kondizol. A lényeg a mozgás. A testi kondíciód javul, erősödik az immunrendszered. S ami még nagyon fontos: Bebizonyítod, hogy képes vagy rá. Mire? Bármire. Meg tudtad csinálni. Lefutni a tizenöt kilométert, felmelni a harminc kilós súlyt, legyőzni teniszben a barátnődet (évek óta először) stb. S egy nagyon érdekes hatása is van. Az ezáltal megszerzett önbizalom nem marad specifikus. Kiterjed másra is. Nem csak azt érzed, hogy „igen, le tudtam futni ennyi és ennyi kilométert, de semmi másra nem vagyok képes!”. Nem. Ilyenkor van egy olyan érzés, hogy ha ebben elég kitartó tudtam lenni, akkor másban is az tudok lenni. S megint kész vagy a megküzdésre. Ide nekem az oroszlánt is! :)
Lazítás kategória: engedd meg magadnak, hogy ne legyél mindig tökéletes! Nem baj, ha nem sikerült valami tökéletesen, nem baj, ha hibáztál, nem baj, ha néha unatkozol, nem baj, ha néha lusta vagy, nem baj.... Lazíts. Mások is ilyenek. Ők is fáradtak néha, lusták és tökéletes ember (hálistennek) nincs. Neked sem kell annak lenned. Küzdj meg a helyzettel és ha néha veszítesz, ne hibáztasd meg. Csak egy elvesztett csata. A háborút még nem vesztetted el! :)