Azt a szót már biztosan hallottátok, hogy energiavámpír és azt is bizonyára tudjátok, hogy mit értenek az energiaelszívás alatt. Én az ezoterikus megközelítést, mint tudjátok nem annyira preferálom, de magát a jelenséget - amikor úgy érezzük emberi kapcsolataink, beszélgetéseink, együttlétünk felemészti az összes energiánkat - pszichológusként jól ismerem és nagyon fontosnak tartom a pszichés fitnesszség szempontjából. Hiszen mire is irányul a psziché edzése? Ahogyan többször megírtam, a legfontosabb, hogy erősítsük meg magunkat pszichésen. Ahogyan a fitnesszteremben azért edzük a testünket, hogy ha mégis kardozni kellene az ellenséggel (manapság ez ritka, de sose lehet tudni J ) akkor erősebbek és ügyesebbek legyünk, úgy a psziché edzése is részben arra irányul, hogy a lelkünket támadóktól megvédjük magunkat.
Az energiánk elszívása véleményem szerint nem úgy történik, hogy jön egy szemétláda és elveszi az összes életerőnket. Az energiavámpír nem az éjszaka sötétje alatt, láthatatlanul támadó gonosz. Nem, ezezek hús-vér emberek, a mi szeretteink, családtagjaink, rokonaink, barátaink, mukatársaink, a kiszolgáló a plázában, a fagyislány, a recepciós és még sorolhatnám. Velük mindennap kapcsolatunk van és az energiavesztés tényét három dolog befolyásolja : a másik személy, az éppen aktuális érintkezés jellege és mi magunk.
Ha már az energiavámpír szót használtam, akkor maradnék a vérszívás analógiánál, manapság úgyis divat ez a vámpíros téma. Példákon keresztül szeretném megmutatni, hogy is működik ez a kis “vérszívástól” egészen a “vérszipolyozásig”.
Kezdjük kicsiben. Egy szúnyogot még senki nem tart vámpírnak. Kellemetlen, csípés, pici vért is vesztünk s aztán még vakarózunk pár napot, de ennyi. Az ehhez hasonló energiavesztés, akkor történhet, ha találkozások, együttlétek – legyen az privát, szabadidős vagy munkahelyi - alkalmával valahogy nem érezzük jól magunkat. Például a beszélgetőpartnerünk csak panaszkodik, vagy a munkatársunk fölöslegesen akadékoskodik vagy akár a fagylaltoslánynak esze ágában sincs visszamosolyogni csak baltaarccal, unottan kiszolgál. Az ilyen típusú embereket hívom “lélekkóstolgatóknak”. Apró pici kis csipkedéseket, harapásokat ejtenek, s meglepő lehet, de ezek az apró kis “szúnyogcsípések” is már elkedvetlenítenek minket, s amilyen lendülettel indultunk, olyan lógó orral térünk vissza. A szúnyogcsípést is kezeljük valahogyan, ki Fenistil géllel, ki ecettel, én egyszerűen jól elvakarom, amíg sebes nem lesz J. A lelki csípéseket is kell kezelni, különben folyamatosan “viszket” és zavaró. Ne hagyjuk magunkat csipkedni, amennyire lehet, ez lenne a megelőzés. A panaszáradatot a felesleges kötözködést le lehet szerelni finoman. Nem kötelező ráérni ilyenre! Udvariasan áttérhetünk más témára vagy egy idő után elnézést kérünk és elmegyünk. Ha tehetjük és nem érezzük leszívásnak akár végig is hallgathatjuk pld a panaszkodást, ha úgy érezzük ezzel segítünk a másiknak, mert éppen nehéz helyzetben van és ventillálja a fájdalmát. Ha ilyenkor jó hallgatóság tudunk lenni és úgy érezzük segítünk, akkor az nem elvesz, hanem ad energiát.
A fagyislányra pedig mosolyogjunk tovább és gondoljunk arra, hátha nincs ereje, kedve mosolyogni, mert bántja valami. Hátha pár nap múlva már visszamosolyog!
Nagyobb vérszívást jelent a “csesztetés”. Vannak profi szekálók, beszólogatók, csesztetők. Akármit teszünk, mondunk vagy egyszerűen csak vagyunk, ők ki nem hagynák, hogy kommentálják vagy “hasznos” tanácsokat ne adnának a mi életünkkel kapcsolatban. Ők már nem kispályás játékosok, igazi “lélekrágcsálók”. Arról ismerhetők fel, hogy bármit teszel, az sosem elég és sosem jó. S ha szerinted valami fehér, szerintük az biztosan fekete. Esélyed sincs arra, hogy megdicsérjenek valamiért vagy úgy érezd jót, érdekeset, különlegeset csináltál. A legtöbb energiát azzal veszik el, hogy kitartóan próbálod bizonygatni nekik, hogy Te mégis képes vagy valami értékesre. Javaslatom: Meg se próbáld! Fölösleges. Mindig lesz kifogásolnivaló. Ha egyébként más problémád nincs azzal az emberrel, akkor ezeket a szösszeneteit hagyd figyelmen kívül. Vagy a legjobb módszer: humorral kezeld. Egy sztori. Ismerősöm párja a nyaralás alkalmával reggel 6-kor felkelt, lement a piacra, vet paradicsomot, paprikát és csinált egy jó lecsót. Amilyet Ő szokott. Ismerősöm nyolckor felkelt, kijött a konyhába, felemelte a fedőt, belekóstolt a lecsóba és megkérdezte:
“Ez mi?”.
“Drágám, lecsó, gondoltam örülni fogsz neki! “ – válaszolta örömmel a párja.
Ismerősöm lenézően ránézett és közölte: “Ez nem lecsó, a szaga is rossz!”
Hát ez valahogy így működik.
A gyalogságot és a lovasságot kiveséztük, most jön a nehéztüzérség. Akik nem lacafacáznak. A lelki zsarolók, a “lélekterroristák”. Ők már szívják a véredet rendesen. Ők már AKARNAK valamit. A lélekkóstolgatóknak és lélekrágcsálóknak nincs igazán célja azzal, ahogyan működnek, de a lelki zsarolásnak már van. Van amikor tudatosan, van amikor tudattalanul, de célja van. Az, hogy elérje a másiknál azt, amit Ő akar. És ezért zsarol! “Ha ezt vagy azt nem mondod/teszed/gondolod stb, akkor én ezt vagy azt fogom/vagy nem fogom tenni/mondani/gondolni. A legsajnálatosabb, hogy míg a lélekkóstolgatók és rágcsálók lehetnek felületes ismerősök is, a zsaroláson keresztül csak a hozzád közel állók tudnak elérni a lelkedhez. Azok teszik ezt veled, akiket szeretsz. S a szeretetedet használják arra, hogy elérjenek valamit a saját maguk számára. Ha valaki hallotta már a saját anyukájától, hogy “Ha azonnal nem hagyod abba a körömrágást, akkor nem is szeretsz engem! “, akkor érti miről beszélek. Egyébként ettől csak még erősebb indíttatása lesz szegény gyereknek arra, hogy körömrágással oldja a feszültségét, miszerint Ő olyan rossz, hogy körmöt is rág és még az anyját se szereti. Lehetne más módszer a körömrágás megfékezésére: “Kislányom, olyan csúnya lesz a körmöd így, hogy egy fiúnak sem kellesz majd! “ (Tudjuk, hogy ez sem igaz, de még mindig kíméletesebb. J ). Ha erre nem telik, akkor legyen a büntetés beígérése: “Ha nem hagyod abba a körömrágást, nem mehetsz el ide/oda , nem csinálhatsz ezt/azt stb. Bármelyik más megoldaná, de nem a lélekterroristák típusának ezek nem elég jók. Ágyúval kell lőni, pont bele a másik lelkének a közepébe. Itt aztán van veszteség, s nemcsak energiában. Nagyon nehéz ez ellen küzdeni. S nem működik más, mint harcba szállni és más fegyverzettel, de küzdeni. Rá kell jönni, hogy ha bezsarol valamivel, akkor azt nehezen tudja betartani, hiszen általában túlzások. Sajnos ezt csak harccal lehet megoldani. Vagy a passzív ellenállással. Nem engeded magadat zsarolni semmivel. Kész. Ha szerencséd van, leszoknak róla. A legfontosabb: ismerd fel a lélekterroristát, s ne hagyd, hogy lelkiismeretfurdalást, bűntudatot gerjesszen benned.
S végül az igazi nagy csillagromboló, a hihetetlen stratégiai, taktikai fegyverekkel erőkkel felerősített ellenfél : a “lélekromboló”. Ő a játszmák királya. Ő használja az előzőekből az egész arzenált. A panaszkodást, nyafogást, a beszólogatást, cseszegetést, lelki zsarolást. Mikor melyik fegyvert veszi el, mikor melyik játszmát választja, nehéz vele mit kezdeni. Először is fel kell ismerni a játszmát, akkor van esély arra, hogy ne rántson be a játékába. Nem könnyű feladat. Ami/aki segíthet: Eric Berne : Emberi játszmák című könyve, Feldmár András publikációk és előadások.
Akármelyik “lélekszívással” találkozol, fontos, hogy nem kell odaadni magad, hogy tessék itt vagyok, bátran hörpintsétek fel az összes energiámat. Még ha ez történik, az is kezelhető, hiszen a többi cikkemben arról írok, hogyan lehet erősíteni a pszichét és akkor vissza tudod tölteni az energiaraktárakat, de ha lehet küzdjünk az ellen is, hogy rendszeresen pusztítsák a nehezen összeszedett energiánkat!
Az energiánk elszívása véleményem szerint nem úgy történik, hogy jön egy szemétláda és elveszi az összes életerőnket. Az energiavámpír nem az éjszaka sötétje alatt, láthatatlanul támadó gonosz. Nem, ezezek hús-vér emberek, a mi szeretteink, családtagjaink, rokonaink, barátaink, mukatársaink, a kiszolgáló a plázában, a fagyislány, a recepciós és még sorolhatnám. Velük mindennap kapcsolatunk van és az energiavesztés tényét három dolog befolyásolja : a másik személy, az éppen aktuális érintkezés jellege és mi magunk.
Ha már az energiavámpír szót használtam, akkor maradnék a vérszívás analógiánál, manapság úgyis divat ez a vámpíros téma. Példákon keresztül szeretném megmutatni, hogy is működik ez a kis “vérszívástól” egészen a “vérszipolyozásig”.
Kezdjük kicsiben. Egy szúnyogot még senki nem tart vámpírnak. Kellemetlen, csípés, pici vért is vesztünk s aztán még vakarózunk pár napot, de ennyi. Az ehhez hasonló energiavesztés, akkor történhet, ha találkozások, együttlétek – legyen az privát, szabadidős vagy munkahelyi - alkalmával valahogy nem érezzük jól magunkat. Például a beszélgetőpartnerünk csak panaszkodik, vagy a munkatársunk fölöslegesen akadékoskodik vagy akár a fagylaltoslánynak esze ágában sincs visszamosolyogni csak baltaarccal, unottan kiszolgál. Az ilyen típusú embereket hívom “lélekkóstolgatóknak”. Apró pici kis csipkedéseket, harapásokat ejtenek, s meglepő lehet, de ezek az apró kis “szúnyogcsípések” is már elkedvetlenítenek minket, s amilyen lendülettel indultunk, olyan lógó orral térünk vissza. A szúnyogcsípést is kezeljük valahogyan, ki Fenistil géllel, ki ecettel, én egyszerűen jól elvakarom, amíg sebes nem lesz J. A lelki csípéseket is kell kezelni, különben folyamatosan “viszket” és zavaró. Ne hagyjuk magunkat csipkedni, amennyire lehet, ez lenne a megelőzés. A panaszáradatot a felesleges kötözködést le lehet szerelni finoman. Nem kötelező ráérni ilyenre! Udvariasan áttérhetünk más témára vagy egy idő után elnézést kérünk és elmegyünk. Ha tehetjük és nem érezzük leszívásnak akár végig is hallgathatjuk pld a panaszkodást, ha úgy érezzük ezzel segítünk a másiknak, mert éppen nehéz helyzetben van és ventillálja a fájdalmát. Ha ilyenkor jó hallgatóság tudunk lenni és úgy érezzük segítünk, akkor az nem elvesz, hanem ad energiát.
A fagyislányra pedig mosolyogjunk tovább és gondoljunk arra, hátha nincs ereje, kedve mosolyogni, mert bántja valami. Hátha pár nap múlva már visszamosolyog!
Nagyobb vérszívást jelent a “csesztetés”. Vannak profi szekálók, beszólogatók, csesztetők. Akármit teszünk, mondunk vagy egyszerűen csak vagyunk, ők ki nem hagynák, hogy kommentálják vagy “hasznos” tanácsokat ne adnának a mi életünkkel kapcsolatban. Ők már nem kispályás játékosok, igazi “lélekrágcsálók”. Arról ismerhetők fel, hogy bármit teszel, az sosem elég és sosem jó. S ha szerinted valami fehér, szerintük az biztosan fekete. Esélyed sincs arra, hogy megdicsérjenek valamiért vagy úgy érezd jót, érdekeset, különlegeset csináltál. A legtöbb energiát azzal veszik el, hogy kitartóan próbálod bizonygatni nekik, hogy Te mégis képes vagy valami értékesre. Javaslatom: Meg se próbáld! Fölösleges. Mindig lesz kifogásolnivaló. Ha egyébként más problémád nincs azzal az emberrel, akkor ezeket a szösszeneteit hagyd figyelmen kívül. Vagy a legjobb módszer: humorral kezeld. Egy sztori. Ismerősöm párja a nyaralás alkalmával reggel 6-kor felkelt, lement a piacra, vet paradicsomot, paprikát és csinált egy jó lecsót. Amilyet Ő szokott. Ismerősöm nyolckor felkelt, kijött a konyhába, felemelte a fedőt, belekóstolt a lecsóba és megkérdezte:
“Ez mi?”.
“Drágám, lecsó, gondoltam örülni fogsz neki! “ – válaszolta örömmel a párja.
Ismerősöm lenézően ránézett és közölte: “Ez nem lecsó, a szaga is rossz!”
Hát ez valahogy így működik.
A gyalogságot és a lovasságot kiveséztük, most jön a nehéztüzérség. Akik nem lacafacáznak. A lelki zsarolók, a “lélekterroristák”. Ők már szívják a véredet rendesen. Ők már AKARNAK valamit. A lélekkóstolgatóknak és lélekrágcsálóknak nincs igazán célja azzal, ahogyan működnek, de a lelki zsarolásnak már van. Van amikor tudatosan, van amikor tudattalanul, de célja van. Az, hogy elérje a másiknál azt, amit Ő akar. És ezért zsarol! “Ha ezt vagy azt nem mondod/teszed/gondolod stb, akkor én ezt vagy azt fogom/vagy nem fogom tenni/mondani/gondolni. A legsajnálatosabb, hogy míg a lélekkóstolgatók és rágcsálók lehetnek felületes ismerősök is, a zsaroláson keresztül csak a hozzád közel állók tudnak elérni a lelkedhez. Azok teszik ezt veled, akiket szeretsz. S a szeretetedet használják arra, hogy elérjenek valamit a saját maguk számára. Ha valaki hallotta már a saját anyukájától, hogy “Ha azonnal nem hagyod abba a körömrágást, akkor nem is szeretsz engem! “, akkor érti miről beszélek. Egyébként ettől csak még erősebb indíttatása lesz szegény gyereknek arra, hogy körömrágással oldja a feszültségét, miszerint Ő olyan rossz, hogy körmöt is rág és még az anyját se szereti. Lehetne más módszer a körömrágás megfékezésére: “Kislányom, olyan csúnya lesz a körmöd így, hogy egy fiúnak sem kellesz majd! “ (Tudjuk, hogy ez sem igaz, de még mindig kíméletesebb. J ). Ha erre nem telik, akkor legyen a büntetés beígérése: “Ha nem hagyod abba a körömrágást, nem mehetsz el ide/oda , nem csinálhatsz ezt/azt stb. Bármelyik más megoldaná, de nem a lélekterroristák típusának ezek nem elég jók. Ágyúval kell lőni, pont bele a másik lelkének a közepébe. Itt aztán van veszteség, s nemcsak energiában. Nagyon nehéz ez ellen küzdeni. S nem működik más, mint harcba szállni és más fegyverzettel, de küzdeni. Rá kell jönni, hogy ha bezsarol valamivel, akkor azt nehezen tudja betartani, hiszen általában túlzások. Sajnos ezt csak harccal lehet megoldani. Vagy a passzív ellenállással. Nem engeded magadat zsarolni semmivel. Kész. Ha szerencséd van, leszoknak róla. A legfontosabb: ismerd fel a lélekterroristát, s ne hagyd, hogy lelkiismeretfurdalást, bűntudatot gerjesszen benned.
S végül az igazi nagy csillagromboló, a hihetetlen stratégiai, taktikai fegyverekkel erőkkel felerősített ellenfél : a “lélekromboló”. Ő a játszmák királya. Ő használja az előzőekből az egész arzenált. A panaszkodást, nyafogást, a beszólogatást, cseszegetést, lelki zsarolást. Mikor melyik fegyvert veszi el, mikor melyik játszmát választja, nehéz vele mit kezdeni. Először is fel kell ismerni a játszmát, akkor van esély arra, hogy ne rántson be a játékába. Nem könnyű feladat. Ami/aki segíthet: Eric Berne : Emberi játszmák című könyve, Feldmár András publikációk és előadások.
Akármelyik “lélekszívással” találkozol, fontos, hogy nem kell odaadni magad, hogy tessék itt vagyok, bátran hörpintsétek fel az összes energiámat. Még ha ez történik, az is kezelhető, hiszen a többi cikkemben arról írok, hogyan lehet erősíteni a pszichét és akkor vissza tudod tölteni az energiaraktárakat, de ha lehet küzdjünk az ellen is, hogy rendszeresen pusztítsák a nehezen összeszedett energiánkat!