Az emberi kommunikáció legjellegzetesebb formája a nyelvi kommunikáció. Milyen funkciót lát el a nyelv az emberi kommunikációban? A nyelv segítségével leginkább információt tudunk közölni egymással. Tényekről, eseményekről. tárgyakról, emberekről, általános igazságokról tudunk beszélni. Ezenkívül kifejezhetünk érzelmeket, játszhatunk a szavakkal, utasításokat adhatunk, kérdezhetünk.
Grice-i maximák vagy társalgási alapelvek
Beszélgetéskor, bár erről többnyire nem is tudunk, a társalgás rejtett szabályainak engedelmeskedünk. Hogy léteznek ilyen szabályok, abból is látható, hogy ha megszegjük őket, az azonnal feltűnik, általában vicc forrása lehet vagy ironikusan hangzik, esetleg a téma vagy a társalkodópartner iránti negatív hozzáállásunkat ejezi ki. A társalgási maximák (szabályok) megfogalmazása Grice nevéhez fűződik. Grice négy alapelvet fogalmaz meg:
- mennyiség elve
- minőség elve
- relevancia elve
- világos fogalmazás elve
Az alapelvek megsértése zavart okoz a beszélgetésben vagyis a kommunikációban. A sikeres kommunikációhoz hozzátartozik tehát a maximák betartása.
Mennyiség elve: ezen azt értjük, hogy csak annyit mondunk, amennyit szükséges, a túl kevés és a túl sok beszéd is megakasztja a társalgás menetét. Ha például egy kérdésre adott válasz túl rövid, akkor az elakasztja a társalgást. Ha ilyen elakadás van, akkor valami mögöttes okot keresünk, ami magyarázatot ad az együttműködés elvének megsértésére, például megsértődött valamin, nem akar beszélgetni velünk vagy nem kíván a témáról társalogni stb. Hogy mennyi az éppen elegendő mennyiségű információ, az a beszélgetőpartnerek közös ismeretétől is függ. Az ismeret jelentheti azt, hoyg tudjuk mennyire jártas a másik témában vagy mennyire érzékeny az adott témára vagy akár, hogy milyen lelkiállapotban van. Ilyenkor lép be az érzelmi intelligencia a sikeres kommunikáció eszköztárába. Fel kell tudnunk mérni a másikat és ahhoz igazítani a társalgást. Ha úgy gondoljuk, hogy a másik a témát nem annyira ismeri, annak beszélhetünk róla részletesen. Annak, akiről tudjuk, hogy a téma jó ismerője, annak csak az újdonságokról beszélünk. Ha tudjuk, hogy valamiért a téma érzékenyen érinti, akkor csak a legszükségesebbet mondjuk el vagy akár ez esetben ezt a témát elkerüljük. Két ember minél jobban ismeri egymást, annál több lesz a közös ismeret köre így jobban felmérhető a kívánatos mennyiség. Ahogyan szoktuk mondani : “Fél szavakból is megértjük egymást! “
Grice-i maximák vagy társalgási alapelvek
Beszélgetéskor, bár erről többnyire nem is tudunk, a társalgás rejtett szabályainak engedelmeskedünk. Hogy léteznek ilyen szabályok, abból is látható, hogy ha megszegjük őket, az azonnal feltűnik, általában vicc forrása lehet vagy ironikusan hangzik, esetleg a téma vagy a társalkodópartner iránti negatív hozzáállásunkat ejezi ki. A társalgási maximák (szabályok) megfogalmazása Grice nevéhez fűződik. Grice négy alapelvet fogalmaz meg:
- mennyiség elve
- minőség elve
- relevancia elve
- világos fogalmazás elve
Az alapelvek megsértése zavart okoz a beszélgetésben vagyis a kommunikációban. A sikeres kommunikációhoz hozzátartozik tehát a maximák betartása.
Mennyiség elve: ezen azt értjük, hogy csak annyit mondunk, amennyit szükséges, a túl kevés és a túl sok beszéd is megakasztja a társalgás menetét. Ha például egy kérdésre adott válasz túl rövid, akkor az elakasztja a társalgást. Ha ilyen elakadás van, akkor valami mögöttes okot keresünk, ami magyarázatot ad az együttműködés elvének megsértésére, például megsértődött valamin, nem akar beszélgetni velünk vagy nem kíván a témáról társalogni stb. Hogy mennyi az éppen elegendő mennyiségű információ, az a beszélgetőpartnerek közös ismeretétől is függ. Az ismeret jelentheti azt, hoyg tudjuk mennyire jártas a másik témában vagy mennyire érzékeny az adott témára vagy akár, hogy milyen lelkiállapotban van. Ilyenkor lép be az érzelmi intelligencia a sikeres kommunikáció eszköztárába. Fel kell tudnunk mérni a másikat és ahhoz igazítani a társalgást. Ha úgy gondoljuk, hogy a másik a témát nem annyira ismeri, annak beszélhetünk róla részletesen. Annak, akiről tudjuk, hogy a téma jó ismerője, annak csak az újdonságokról beszélünk. Ha tudjuk, hogy valamiért a téma érzékenyen érinti, akkor csak a legszükségesebbet mondjuk el vagy akár ez esetben ezt a témát elkerüljük. Két ember minél jobban ismeri egymást, annál több lesz a közös ismeret köre így jobban felmérhető a kívánatos mennyiség. Ahogyan szoktuk mondani : “Fél szavakból is megértjük egymást! “
Minőség elve: Feltételezzük és elvárjuk egymástól az igazmondást. Amikor vétünk ellene, zavarba jövünk. Ha tudatosan használjuk a “füllentést”, például vicces vagy irónikus megjegyzések esetén, akkor ezt tudatjuk a beszélgetőtársunkkal. Ennek az eszköze többnyire a metakommunikáció: például az arcjáték vagy hanglejtés.
Relevancia elve: A társalgásban a megjegyzéseinket az éppen elhangzott témához kell, hogy fűzzük, olyasmit illik mondani, ami valamilyen módon az eddig elhangzottakhoz kapcsolódik és azt továbbviszi. Ha nem az történik, az nem párbeszéd. “Süketek párbeszéde” ahogyan szokták mondani. Tudatosan akkor használhatjuk, ha azt szeretnénk kifejezni, hogy nem nagyon érdekel az, amit a másik mond. Ezt azonban úgy kell használnunk, hogy ne legyen sértő. A megfelelő mód tehát az, hogy reagálunk ugyan a másik közlésére, de egy másik témába kezdünk bele. Ez nem számít udvariatlanságnak.
Világos fogalmazás elve: Ennek értelmében elvárjuk egymástól, hogy világosan és érthetően fogalmazzunk. Ez egyben a mennyiség elvét is támogatja, mert feltételezi, hogy nem alkalmazunk hosszas körülírásokat. Nem szükséges a visszakérdezgetés, nincs szükség folyamatos tisztázásokra, ami megint csak megakasztja beszélgetés fonalát. Az érthetőségbe nemcsak a jól megfogalmazás, de az érthető beszéd is hozzátartozik. Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy felé fordulva megfelelő hangerővel és artikuláltan beszélünk.
Ezek az alapelvek tényleg alapelvek. Megsértésükkel, amennyiben az nem célzottan használt, rontjuk a kommunikáció sikerességét. Talán triviálisnak tűnik a szabályok betartása, de sajnos a hétköznapi életben számtalanszor találkozunk a hibákkal. Mindenkinek lennének sztorijai a “szószátyárról”, a “szófukarról”, a “süketek párbeszédéről” vagy akár azokról, akik maguk elé motyogva vagy csak egyszerűen zavarosan beszélnek. Nem kell sokat magyaráznunk, hogy ezekkel az emberekkel nem szívesen társalgunk, így Ők nehezen tudnak kialakítani hasznos társadalmi kapcsolatokat.
Az alapelveken túl a társalgás nagyon fontos része az alkalmazott stílus, amiről a következő cikkemben szeretnék majd szólni.
Relevancia elve: A társalgásban a megjegyzéseinket az éppen elhangzott témához kell, hogy fűzzük, olyasmit illik mondani, ami valamilyen módon az eddig elhangzottakhoz kapcsolódik és azt továbbviszi. Ha nem az történik, az nem párbeszéd. “Süketek párbeszéde” ahogyan szokták mondani. Tudatosan akkor használhatjuk, ha azt szeretnénk kifejezni, hogy nem nagyon érdekel az, amit a másik mond. Ezt azonban úgy kell használnunk, hogy ne legyen sértő. A megfelelő mód tehát az, hogy reagálunk ugyan a másik közlésére, de egy másik témába kezdünk bele. Ez nem számít udvariatlanságnak.
Világos fogalmazás elve: Ennek értelmében elvárjuk egymástól, hogy világosan és érthetően fogalmazzunk. Ez egyben a mennyiség elvét is támogatja, mert feltételezi, hogy nem alkalmazunk hosszas körülírásokat. Nem szükséges a visszakérdezgetés, nincs szükség folyamatos tisztázásokra, ami megint csak megakasztja beszélgetés fonalát. Az érthetőségbe nemcsak a jól megfogalmazás, de az érthető beszéd is hozzátartozik. Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy felé fordulva megfelelő hangerővel és artikuláltan beszélünk.
Ezek az alapelvek tényleg alapelvek. Megsértésükkel, amennyiben az nem célzottan használt, rontjuk a kommunikáció sikerességét. Talán triviálisnak tűnik a szabályok betartása, de sajnos a hétköznapi életben számtalanszor találkozunk a hibákkal. Mindenkinek lennének sztorijai a “szószátyárról”, a “szófukarról”, a “süketek párbeszédéről” vagy akár azokról, akik maguk elé motyogva vagy csak egyszerűen zavarosan beszélnek. Nem kell sokat magyaráznunk, hogy ezekkel az emberekkel nem szívesen társalgunk, így Ők nehezen tudnak kialakítani hasznos társadalmi kapcsolatokat.
Az alapelveken túl a társalgás nagyon fontos része az alkalmazott stílus, amiről a következő cikkemben szeretnék majd szólni.